Nádasdy Ádám: A melegházasság konzervatív válasz. Interjú (Magyar Nemzet)
(kiadvány: Isteni Színjáték)

Dante-(újra)fordítását rajongva fogadta a magyar olvasóközönség. Polgári konzervatívként írt derűs könyvet saját melegségéről, ám vallja, erőszakkal nem lehet kikényszeríteni senki „előbújását”. A migráció kérdésében eltér a véleménye a balliberális fősodortól, viszont zavarja, hogy a kormány nem kérdezte meg tőle, akar-e a betelepedési kötvénnyel ideköltöző Csang úrnak a szomszédja lenni.

Izgulok kicsit, hogy interjú közben vizsgáztatni fog rejtett irodalomtörténeti-nyelvészeti utalásokkal, és ha nem veszem a lapot, meglesz a véleménye rólam.
– Nem ismerem magát, ezért még az is lehet, hogy így lesz.

Egy professzor mindig vizsgáztat?
– Nem, néha előfordul, hogy kicsit háttérbe szorítja magában az értékelést, de tény, hogy én is gyakran tanárszemmel nézem a világot.

Nem találtam meg a Facebookon. Meglepődtem, mert van olyan irodalomtörténész kollégája, aki a közösségi oldalra posztolt kis történetekből készített később nagy sikerű könyvsorozatot. Nem gondolt arra, hogy például Shakespeare-pletykákkal vagy nyelvészeti szösszenetekkel megjelenjen a közösségi oldalon? Nagy tömeghez lehet eljutni ezzel a módszerrel.
– Nem vagyok fent a közösségi oldalon. Igaza van, de ehhez már öreg vagyok, csinálják ezt a fiatalok. Szokás kérdése is, hogy az ember milyen formáját választja a közlésnek, én maradok a hagyományos megoldásoknál.

 
 

Az elmúlt nyolc évben együtt élt egy olasz szerzővel. Milyen volt elválni?
– Szép volt, jó volt nyolc éven át az Isteni színjáték újrafordításán dolgozni, de jó, hogy vége a feladatnak. Danténak ügyes húzása, hogy a mű ugyan nagyon hosszú, viszont száz kis énekből áll, és azok rövidek. Három-négy oldalnyi fordítás után nemcsak nekem, hanem az olvasónak is meg lehet pihennie. Olyan tehát, mint egy modern képregény sok folytatásban, és ez a munkámat is megkönnyítette. Nem kavarodtam bele nagyon a hínárba, volt közben rengeteg más dolgom, olyanra is volt példa, hogy fél évre letettem – ekkora munkát nem lehet egy szuszra megcsinálni.

 
 
 

Igen szokatlan egy fordításnál, hogy hatalmas tömeg jelenik meg a könyvbemutatón és a dedikáláson. Ilyenkor nem irigykedik önben a költő vagy az író, hogy a saját verseskötet megjelenése bezzeg nem érdekelt ennyi embert?
– Rezignáltan beletörődtem. Az Isteni színjáték klasszikus sláger, sejtettem, hogy nagy port ver majd fel.

Mégiscsak több száz éves mű, tehát az újdonság varázsával nem számolhattunk.
– Olyan ez, mint közismert helyen egy nagy katedrális. Van nála szebb a világban, de mégis látogatják a turisták, és a sok ember még több embert vonz. Az újak talán azt gondolják, nem lehet rossz, ha ennyien kíváncsiak rá. Kultusza van – Dante idejében ilyen volt Vergilius nagy eposza, az Aeneis. Az sem a legjobb könyv, mégis mindenki azt olvasta. Dante nagy műve tulajdonképpen tankönyv, csodálatos mennyiségű információval, összefésülve benne a pogány és keresztény kultúra elemei.

Laikusként nem egyértelmű, miért kell valamit újrafordítani, ráadásul ötödszörre. Változik közben a nyelv, és a mostani kor embere már nem érti a régit?
– Nem jó szó a kell, nem lett volna kötelező újrafordítani, de volt egy ilyen vágyam. Ha úgy tetszik, becsvágy – az új templomok építésénél is meg lehetne kérdezni, miért kell még egy, amikor van már belőle elég a városban. Volt bennem tanítói indulat is, megmutatni, hogy ez sokkal fontosabb könyv annál, mint ahogyan az irodalmiaskodás látni engedi. Sokan ugyanis a forma kedvéért olvassák a régi szövegeket – le is ragadnak annál, hogy megcsodálják a középkor csodás leheletét, és nem figyelnek a tartalomra. Másrészt valóban változik a nyelv, és szerintem szükség van huszonegyedik századi tolmácsolásra is. Amikor a modern bútort kitalálták, elhagyták a koloniál cirádáit, és ez sokakat megdöbbentett. Ma már sokszor azt mondjuk, az egyszerű a szép. Változik a kor ízlése – Babits idejében szentségtörés lett volna elhagyni a rímes formát, a háromsoros tercinák rímes láncolatát. Én nem ragaszkodtam ennyire a formához, inkább a tartalomra koncentráltam.

A Vígszínház mellett beszélgetünk, és ettől a helytől nem messze lakott Réz Pál, akivel évtizedeken át éjszakába nyúló beszélgetéseik voltak. Elment ő is, akárcsak az ön A vastagbőrű mimóza című könyvének fülszövegírója, Esterházy Péter. Hogyan érinti a barátok elvesztése?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Lukács Csaba, Mno.hu, 2016. augusztus 7.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 06.

2016-08-07 16:35:02
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ