– Még nem vagy harminc, de két novelláskötet után tavaly megjelent az Éles című regényed. Ráadásul ez egy generációs regény, az Y generáció, vagyis a sajátod problémáit ecseteled benne. Anyagi és lelki bizonytalanság, a közösségi média által generált személytelenség, üresség, sorolhatnánk a felmerülő témákat. Tényleg ennyire rossz a helyzete ennek a generációnak? Hol látod mondjuk tíz-húsz év múlva?

– A generációs regény címkét az Éles nem tőlem kapta, hanem a szakma és az olvasók egy részétől. Mások hevesen ellenzik ezt a titulust, ami nagyon örvendetes, mert amíg van valamilyen párbeszéd a könyvről bármilyen témakörben, addig a felszínen marad. Ha nekem kéne műfaji definíciót adnom az Élesnek, akkor inkább rétegregénynek nevezném, ugyanis egy generáció nagyon reprezentatív perifériáját mutatja be.

Jelen pillanatban úgy látom, még nem annyira szörnyű a helyzete ennek a generációnak. Persze megvannak a magunk problémái, frusztrációi, bánatai, erről szól az Éles. De ezek a dolgok nem (annyira) halálosak. Viszont ha körülnézünk a világban, és feltekintünk bizonyos magasabb és piszkosabb szintekre, akkor láthatjuk, hogy a vezetőknek nevezett dilettánsok és félőrültek valami egészen szörnyű kotyvalékot főznek a jelenleg élő minden egyes generáció számára. Magyarországon például utak mentén felállított nagy, kék plakátokról (is) támad a demagógia és a butaság, és akkor a nagyvilágról még nem is beszéltünk.

Ha figyelembe vesszük ezeket a kétségbeejtő jeleket, tíz-húsz év múlva kis túlzással akár Cormac McCarthy Az út című regényének világában is elképzelhető a mostani, Y-nak nevezett generáció: posztapokaliptikus miliő, a törzsi életmódot is feladó, állattá degenerálódott emberek, hamu, pernye mindenütt, már a fák sem bírják tartani magukat a földben. És akkor nem az lesz a legnagyobb probléma, hogy jaj, istenem, a fájdalommal és a nihillel csak eszméletlen bulizás révén lehet megküzdeni. Ez most fontos jelenség, van szociológiai súlya egy kvázi békés világban, de könnyen elveszhet a kontextusa.

– Ha már ennek a generációnak a problémáinál tartunk, mi a helyzet a fiatal írókkal? A kiadók alig fizetnek a kéziratokért, a pályázatok pedig nem jelentenek stabil egzisztenciát, inkább csak a pillanatnyi fellélegzés ígéretét. Elcsépelt kérdés, de hogy lehet ebből megélni?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Varga László, Kronika.ro, 2016. augusztus 23.