„Ez a regény egy vers” – Darvasi László új könyve megtörtént eseményeken alapszik, központi motívuma az őrület és a félelem

Forgách Kinga – 2016.08.27. 02:03
Darvasi László új regénye, a Taligás egyszerre bizarr és szokatlanul költői. Nyelvhasználata inkább a lírához, mintsem az epikához kötődik, témaválasztása pedig valós alapokon nyugszik: 1728-ban boszorkányság vádjával tizenkét embert égettek meg egyetlen nap alatt Szegeden.
A Magvető Kiadónál megjelent mű nem egyértelműen történelmi regény, éppen annyira szól szerelemről, félelemről és politikai ármánykodásról, mint Magyarország múltjának egyik szeletéről. A történet némi rokonságot mutat Darvasi két korábbi regényével, a Könnymutatványosok legendájával és a Virágzabálókkal, néhány motívum, szereplő „átvándorolt” ebbe a könyvbe is.

A keretes szerkezetű mű a szegedi boszorkányégetéstől indul és ugyanoda tér vissza. Ami közte van: utazás, kaland, nyomozás és magyarázat a főszereplőben folyamatosan felmerülő kérdésekre. A regény befogadóját az információhiány hajtja előre ebben a remekül megkomponált merényletben, amelynek mozaikjai lassan állnak össze. Sosem lehet tudni, ki a báb és ki a bábos, hogy ki irányítja a szálakat, minden bizonytalan. A történet főszereplője és elbeszélője a Taligás, aki egyszerre nézi kívülről és belülről az eseményeket: ő az egyetlen, akinek lehetősége van átlátni, átérezni és megörökíteni mindazt, ami történik. Nemcsak mesélő vagy krónikás, hanem tanú is. Egy élő költemény.

Taligás vándorköltő, könyvárus, a szavak értője és hordozója. Portékájával járja Európa országait, kereskedik, szaval, könyvritkaságokat szerez be. Irodalommal kel és irodalommal fekszik, taligája és elméje mindig tele van előhúzható, éppen az aktuális helyzethez illő versekkel. Rendíthetetlenül bízik a szavak erejében, mondataiban megtaláljuk az író ars poeticáját is. „A szónak, ha lejegyzik, súlya lesz.” Szabad életmódját a fogadósnőhoz, Paulinához fűződő szerelme sem töri meg, a háttérben zajló rejtélyes hatalmi harcok azonban igen: Wolzbein titkos tanácsos bízza meg egy küldetéssel, fiát, a bolond és néma, ám csodaszép Juliust kell Bécsből Szegedre kísérnie. Közben az országot súlyos gondok gyötrik: szárazság, éhínség, csecsemőhalál, a miértekre nincs válasz. A befolyásosabbak megoldás helyett inkább bűnbakot keresnek. Darvasi egy történelmi tényből kiindulva építette fel regényét: a Szegedet sújtó sorscsapásokért 1728 júliusában a bábákat, füvesasszonyokat tették felelőssé, koncepciós perekben ítélték el, majd küldték máglyára őket.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Forgách Kinga, Magyarhirlap.hu, 2016. aug. 27.