A mi kis falunk - A Szűz Mária jegyese című novellaciklus szerzőjével, Milbacher Róberttel beszélgettünk (Vasárnapi Hírek)

A káromkodás lázadás az állandó alávetettség állapotában- Saját nyomorúságukon is képesek nevetni az emberek- A legjobb első prózakötetnek kijáró Margó-díjat idén elnyerő Szűz Mária jegyese című novellaciklus szerzőjével, Milbacher Róberttel beszélgettünk 

– Fenik már önre a késeiket a falujabeliek, netán perrel fenyegetőznek, mint annak idején Grecsó Krisztián esetében, akinek Pletykaanyujában magára ismertek a szegvári emberek, és amit olvastak, sértőnek találták? 

– Gyerekkorom színhelyének, a Kaposvár közeli Nagybajomnak a figuráiról mintáztam a kötet alakjait. Többségük ma már nem él, de a visszajelzések alapján arra következtetek, a túlélők próbálják megtalálni a könyvbeli szereplők „eredetijét”. Édesanyámnak mindenesetre még nem mondták a faluban, mekkora nagy gazember a fia. 

– A meg nem nevezett falu „mesemondói” többnyire a kocsmában tromfolnak egymásra, koncentráltan mások szexuális kalandjait taglaló történeteikkel. Gyerekként ön ennyire szorgalmasan járt az ivóba, hogy aztán a krónikásuk legyen?

– Alkalomszerűen, de kamaszként dolgoztam postásként is, előfordultam mindenfelé, meg hát ezek a figurák elég ismertek voltak az egész faluban. De kiábrándító leszek: a szereplők nem feleltethetők meg konkrétan senkinek sem, a történetek pedig egytől egyig színtiszta kitalációk, az én agyszüleményeim, az egykor hallott történetfoszlányok továbbszövései. Bár amikor apám elolvasta a könyvet, azt kérdezte, honnan tudsz te ezekről, mert minden így volt.

– Faluban nőtt fel, falun lakik most is, egy interjúban mégis azt állította, falusi embert még soha nem látott. Hát mégis kik laknak a kistelepüléseken?

– Nagyon nem szeretem a sztereotípiákat, amik például annak a közhelyszerű képzetét adják: milyen is a falusi ember. Ezek főleg olyanok képzete, akik a fővárosban vagy más városokban élnek, általában értelmiségiek, és soha nem jártak falun. Ezen próbáltam ironizálni, mert a falusi ember ilyen is meg olyan is – például én is falusi ember vagyok meg a Gombosszegen élő Nádas Péter is.

– És amellett, hogy „bejárós” Pécsre, minek számít? Gyüttmentnek?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Rácz I. Péter, Vasárnapihírek.hu, 2016. nov. 14.

2016-11-14 14:26:13
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
A hosszú utazások könyve
Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk. Purosz Leonidasz könyvében a honvágy számtalan formája megnyilvánul: legyen...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ