Jobb ma egy turul, mint holnap…? (Tiszatáj Online)

Bán Zsófia Turul és dínója nem idegen műfajú könyv a szerzőtől. Korábban, már a Próbacsomagolásba is néhány évre visszamenőlegesen, összegyűjtött munkák, esszék, kritikák, tanulmányok kerültek, ám a válogatás korántsem véletlenszerűen történt. Nincs ez másképp a 2016-os könyvhétre megjelent Turul és dínóval sem, melynek szövegei így együtt sosem jelentek meg. Új tehát a szerkezet és teljesen új a keret, pontos és világos utat mutatva az életműben, sőt részben tematizálva is azt.

Bán Zsófia munkái rendkívül politikusak, s ő maga is gyakran hangoztatja: az identitás sem lehet más. Munkái nagyrészt holokauszttal kapcsolatos képek köré épülnek, beszédmódja a poszt-auschwitzi világban értelmezhető. Nem is létezhet más, hiszen, ahogyan arra már a Rosszkedvünk nyarában rávilágít: a holokausztot követően a gyászmunka hagyományos fogalma értelmezhetetlen, hiszen azt nem lehet feldolgozni, nem lehet „túllenni” rajta. Ezt a szemléletmódot interiorizálva tekint aktuálpolitikára és kultúrára.

Jelen szöveg keretei csak néhány izgalmas példa felvillantását teszik lehetővé, melyek azonban meglehetősen sokat mondanak Bán pontos meglátásairól. A rejtélyesnek tűnő, Turul és dínó címadó szöveg, mely a mítoszteremtést helyezi középpontba. Nietzsche-re hivatkozva a modernizmust mindenféle mítosz hiányával írja le. Ennek kiemelt szerepe van egy nemzet, s benne az egyén önmeghatározásában. A mítoszok elvesztése ugyanis új mítoszok megteremtésére sarkall: ami az amerikaiaknak a dinoszaurusz, azt sokaknak Magyarországon a turul szimbolizálja. A szocializmus évtizedeinek elhallgatása több nemzedék kollektív és kulturális emlékezetének hiányával egyenlő. Az a nemzet és benne az egyén pedig éppen ezért azokat a „kollektív” emlékeket és azt a kultúrát fogja fogyasztani, amelyet felkínálnak neki. Bán belátásai a mai magyar valóságban sokat jelentenek: sorai intő jelek, miszerint a magas kultúra elefántcsonttornyából nem lehet a fent leírtakat felismerni. Nem lehet tudatosan és reflektáltan észrevenni, ki kerül abba a helyzetbe, hogy ezt a konstruált „kollektív” emlékezetet és annak képeit „legyártsa” és „fogyasztassa”. W. J. T. Mitchellre hivatkozva idézi fel, hogy ezek a szimbólumokká vált képek nem beszélnek (sem a dínóé, sem a turulé) önmagukért, mindig valaki más beszél helyettük, s helyezi őket keretbe, teszi őket egy kulturális háló részévé. Ahogyan ugyanezt teszi Bán és szerkesztője a kötet szövegeivel, egyfajta performatív aktusként. Ahogyan a kötet különböző időkben létrejött szövegei egymás mellé kerülnek, úgy hozzák létre a kutatói és tudományos életművet meghatározó irányvonalat. Ami pedig a keretet adja: a saját tárgytól, az írásoktól való szerzői távolság. Térbeli és időbeli egyben, hiszen vállaltan a Berlinben töltött időszak adja a keretet, a kötet nyitó és záró darabja is ott keletkezik. Ez a távolság teszik lehetővé, hogy Bán a Turul és dínóban kutatásai fontos, ám egy irányba tartó elemeit beválogassa: így kerülnek egymás mellé szövegek az Apám helyettről, Forgács Péterről és Nádas Péterről, a Saul fiáról és egy Jelinek-drámáról, a 2006-os 56-os emlékműről és a közelmúlt politikai eseményeiről szinte dokumentum-színházi aktusként tekintve rájuk, a dráma szerkezeti elemeit beépítve a történésekbe. A korábban keletkezett szövegeket sok esetben később keletkezett képek egészítik ki, új megvilágításba helyezve az egykor leírtakat. Elég a 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára létrehozott emlékmű értelmezését példaképp hozni, melynek kapcsán Bán a transzparencia hiányát és az emlékmű formanyelvének beágyazatlanságát említi. Az ide kerülő képek a botrányos Szabadság téri és az Eleven emlékműről egészen új megvilágításba helyezik az egykori szöveg tanulságait.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Antal Nikolett, Tiszatajonline.hu, 2016. okt. 6.

2016-10-06 16:57:48
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ