Szilasi László szép kísérletet tesz új regényében: három magyar író nézőpontjába, életébe helyezkedett bele. Az Amíg másokkal voltunk nemcsak a művészi szorongásról, hanem egy kicsit a mai Magyarországról is szól.Szilasi László új könyve három magyar író életének hosszabb időszakairól és rövid epizódjairól szól. Regénnyé az fűzi össze a három elbeszélést, hogy mindegyik az alkotás helyett megélt – tehát a hősök számára bizonyos értelemben elvesztegetett – pillanatokat lajstromozza, amelyek persze másik nézőpontból egyáltalán nem fölöslegesek, hiszen ezekben rakódik le az íráshoz szükséges élményanyag.

A kötet címe első közelítésben erre utalhat: amíg másokkal voltunk, nem írtunk, de amit ezek az írók később kiadtak a kezükből, azt éppen a másokkal töltött idejük formálta.

A három írót, Babits Mihályt, Jókai Mórt és Bessenyei Györgyöt összeköti, hogy szoronganak. Szoronganak az alkotás hiánya miatt, vagy azért, mert amíg bennük gyűlik, sűrűsödik az anyag, más elírja előlük, amit ők is mondani akarnak – ez Babits Mihály alapélménye a róla szóló kisregényben. Ady már megint elírta Mihály elől az életét (...) és a verse is jó, hogy a fene enné meg.

Szilasi értelmezésében a pályája elején járó Babitsot ez a féltékenység fűtötte. Zavarta, hogy amíg ő Szegeden, majd Fogarason éli remeteéletét, a fővárosi irodalmárok elindítják a Nyugatot, a folyóiratot, amelyhez hasonlóról ő is álmodik. A költőt tömören, nagy láttató erővel jellemzi a szerző: szentnek látták őt akkoriban, szinte áttetsző volt és papírszerű, Veszprémi tanár szerint a szülei a Biblia lapjai közül rázhatták ki annak idején.

Az életválságtól elválaszthatatlan művészi válság leírásával Szilasi három precíznek tűnő íróportrét ad. Ahogy haladunk a szövegben, ezek az íróportrék egyre jobban elszakadhatnak a valóságtól, elvégre kevés olyan olvasó akad, aki alaposan ismeri a 18–19. század fordulójának jelentős magyar íróját, Bessenyei Györgyöt.

Szilasi módszere, hogy feltérképezi az írók életét, egybegyűjti, ami tudható róluk, de nem életrajzi adatokat közöl, hanem az őt foglalkoztató gondolatokat, a művészi önmarcangolás, stíluskeresés nehéz időszakait beleszövi az életút különböző állomásaiba. Megteheti: történhetett akár így is, de nincs jelentősége, ha nem így történt. Nem biográfiát olvasunk, hanem szépirodalmat.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kránicz Bence, Unikornis.hu, 2016. nov. 20.