(Kar)mesteri beintés egy diktatúrának (Dunszt.sk)

Ugyanaz a súlyos ég, ugyanaz a zene és szinte ugyanazok a magukba dermedt pillanatok jelennek meg Krasznahorkai László új könyvében, mint az első alkalommal 1985-ben megjelent Sátántangóban. Ebben az időtlenségben rejlik ennek az apokaliptikus szatírának a félelmetessége. A Báró Wenckheim hazatér – s ebben a kritikák egyhangúlag egyetértenek – összefoglalás és valaminek a lezárása: akár a Sátántangóval kezdődő (reménytelen) metafizikai sóvárgásé, akár a Háború és háború, a Seiobo járt odalent vagy a Megy a világ gigantikus leltáráé.

A történet egyfajta távoli tisztelgés többek között Beckett Godot-jának terei vagy éppen Márquez Macondója előtt. Egy meg nem nevezett (bár a városrészek és az utcanevek alapján egyértelműen Gyuláról, a szerző szülővárosáról van szó), Körös-parti, Viharsarok-beli és huszonegyedik századi város várja, üdvözli „demokráciájának végétˮ, azaz bárójának hazatértét. A fő és egyetlen információforrásuk a Blikk nevű sajtóorgánum, amely szerint a báró mérhetetlen vagyonát érkezik szétosztani. Ennek megfelelően el is készül (egy nap alatt) a báró búskomorságát oldani hivatott ünnepi műsor, a tökéletes politikai giccsparádé. A helyi (erőszakos és önjelölt) rendfenntartók beszereltetik a motorjukba a „Madonnátˮ játszó dudákat, az asszonykórus meg nagy keservesen próbálja megtanulni (bár sehogy se megy a fejükbe a dallam, hiszen az nekik olyan idegen, mintha „a Hódon szörözték vónaˮ) a Mért kell hogy sírj… Armengítát. Van „üvöltve-tüsszögő versenyˮ és „csirkefarhát-hajító versenyˮ, beszédet mond minden városi vezető. Az állomási üdvözlőbeszédek témája természetesen az, hogy ki hogyan tervezi elkölteni a báró vagyonát. Még az árvákat is kiköltöztetik a kastélyból, hátha a báró visszaigényelné azt.

A valóságban viszont a Wenckheim család menti ki Buenos Airesből a bárót, megmentve ezzel a család hírnevét is, mivel az mindenét elvesztette szerencsejátékban. A báró egyedüli mozgatója viszont egy negyven évvel ezelőtti szerelem emléke, ami Mariettához, azaz ma már csak a hatvanvalahány éves, idegenforgalmi irodás Marika nénihez fűzte. De hát a jelen Magyarországa nem éppen az a hely, ahová bárkinek (akár a bárónak is) menekülni lehetne. Hazatelepülni, pénzt hozni, és ezzel hálát adni az óhazának, azt annál inkább. A báróra való véges/végtelen várakozás, a helyszínek emlékjellege, a filmes vágások, a megdermedő képek, szituációk, a sejtés, hogy mindez valami borzasztót jelez előre, egy pillanatra sem enged megfeledkezni akár Tarr Béla filmjeinek monokróm díszleteiről.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabó Lovas Emőke, Dunszt.sk, 2016. nov. 30. 

2016-11-30 18:21:12
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ