 Ljudmila Ulickaja: A levelek nélkül nem lett volna regény. Interjú (Könyves Blog)
(kiadvány: Jákob lajtorjája)
A társadalomra káros, a szovjet lágerekbe száműzöttek történetei generációkon átívelő traumákat okoznak. A vád sokszor ki sem derül, a vádló személyéről és motivációjáról sem tudunk meg semmit. Jákob lajtorjája az árulás könyve, az árulásé, amit nem lehet elhallgatni, de elmesélni sem. Helyette csak az ártatlanul elítéltek története marad. Hogy lehet az igazságtalanság ellenére megőrizni a méltóságot? Hogy lehet szembenézni az árulással? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Ljudmila Ulickaja legújabb regénye. A Jákob lajtorjáját eddigi legőszintébb könyvének nevezte, miért? Számomra ez határkérdés volt, és ebben a könyvben, úgy érzem, elmentem a végső határig. Száz évvel ezelőtt a meztelen térd ábrázolása számított merésznek, ma ez már nem sokkoló. Ibsen Nórájában azt látjuk, hogy a férj évtizedeken keresztül gondolkodik azon, hogy el kéne válnia a feleségétől, de reggel, az asztalnál, amikor megvillanni látja a felesége bokáját a szoknyája alól, rájön, hogy nem tudja megtenni. Ez az intimitás. Vannak, akik minden részletet képesek elmesélni a magánéletükről, én ebben a könyvben arról írok, hogy az apám hogyan lett áruló. Ennél intimebb témáról nem tudok beszélni. És ehhez az kellett, hogy egy korábbi meggyőződésemet arról, hogy mi megengedett, át kellett értékelnem. Maruszja és a férje, Jákob levelezését is közzéteszi a regényben. Miért volt fontos, hogy ezeket a leveleket beemelje? Ez egy igazi szerelmi vallomás volt. Ami annyira őszinte volt, amilyet én soha nem tudtam volna kitalálni. Remélem, hogy a nagyapám megengedte volna a levelek közzétételét. Egyébként nem vagyok benne biztos. De ezek nélkül a levelek nélkül nem lett volna regény. [...] Az interjú eredetileg a Könyves Magazin 2016/5. számában jelent meg. 2017-02-23 17:03:00
|
 |
|
