Nádasdy Ádám: A „Great Vowel-Shift”. Interjú (Litera)
(kiadvány: Nyírj a hajamba)

Bevallom, a kezemben tartott jegyzetek margójára általában odaírtam, hogy itt melyik viccet kell elmesélni, méghozzá úgy, mintha akkor jutna eszembe, szinte elnézést kérve, hogy ilyen butasággal megszakítom az óra menetét. – A katedrán című sorozatunkban oktatóként is tevékeny kritikusokat, irodalomtörténészeket, esztétákat, írókat kérdezünk, hogyan látják a magyar oktatást. Nádasdy Ádámmal beszélgettünk. 

 

Ha hihetek a lexikonoknak, 1972 óta vagy a pályán. Nem titok, és nem szemérmeskedhetjük el, hogy több generáció nőtt fel az óráidon, és én eddig mindenkitől csak a legnagyobb szeretettel hallottam beszélni Rólad. Mintha nem is lett volna kérdéses, hogy ezzel foglalkozz, mintha a jóisten is ennek teremtett volna ... Tévednék? Szívesen kérdeznélek az otthonról hozott mintákról; édesapád is rendkívüli tanáregyéniség volt; az ő példája mennyiben inspirált téged?

Nádasdy Ádám: Valóban 1972 óta  az egyetemen, de gyakorlatilag 1967 óta már rendszeresen tanítottam, képeztem magam „didaktikából” (hülye név, de így hívják a tanítás csínját-bínját. Apám valóban közkedvelt tanár volt (a Színművészetin), de én őt sose láttam tanítani, inkább a szele érintett meg, hogy lám, milyen jól lehet ezt a mesterséget is űzni.

A Dante-fordítás kapcsán már utaltál egy otthoni Divina comédiára; de vajon mik voltak még abban a könyvtárban, amelyek irányba állítottak, hatottak rád?

Volt olasz is, német is, egyáltalán sokféle nyelvű könyv volt (angol alig!). Én nem sokáig maradtam abban a „könyvtárban”, hamar kirepültem (lélekben már III. gimitől). De azt, hogy a könyvek fontosak, mint a szerszámok egy suszter műhelyében, úgy tartoznak az élethez, azt azért ott tanultam meg.

Beszéljünk a kívülállók számára nem feltétlenül és magától értetődőn vonzó nyelvészetről. A legtöbbeknek, még akik egyetemre jártak is, a végződések, a hasonulások; a megmagyarázhatatlan szabályok hálózata jut eszébe. Vagy a hangtan, ami neked is professziód. Miként válik ez vonzóvá egy fiatalember számára, mi fogja meg, mi marasztalja ezen a területen?

Szerettem a matekot (csak az eredmény általában nem jött ki, mert figyelmetlen és rendetlen voltam). A nyelvészet hasonlít a matekra. Egy volt tanítványom, aki sose tagadta, hogy irodalmár akar lenni (az is lett, New Yorkban tanít), azt mondta: ő azért szerette a irodalmat, mert „ott lehetett rosszat mondani”. Vagyis hogy az irodalom megítélése nagyon szubjektív: tragédia ez vagy komédia? Valós személyről szál a vers, vagy sem? Bármelyiket mondod  folytatta  nem tudták azt mondani: „Nem!” Márpedig az agy higiénáje szempontjából kell ilyen is. Nyelvészetben egyszerű: zöngés ez a mássalhangzó.

Hogyan láttál neki a tanításnak? Voltak-e módszereid és milyenek? Tanult módszerek, intuitív belátások?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2017. márc. 31.

2017-03-31 18:25:51
Boldizsár Ildikó
Boldizsár Ildikó és a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület csatlakozott a Művészek a klímatudatosságért csoporthoz, és vállalták, hogy összegyűjtik a világ népmesekincséből azokat a meséket, amelyek a...
Dragomán György
A Jég megrázó novella a menekültekről, a befogadásról és a kirekesztésről.
Dragomán György művének illusztrációit a fiatal grafikus, Turi Lilla készítette.
Radnóti Sándor
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják szerzőjük életútját...
RAJK LÁSZLÓ
Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre kötetünkben. Gazdag életpálya...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ