A székrekedéses Magyar utca és a belgrádi buszállomás vécéje (SzifOnline)
(kiadvány: A dögeltakarító)

Danyi Zoltán regényéről is azt mondhatnánk, hogy a délszláv háborúról szól, miközben a háború „után” vagyunk, legalábbis ha az elbeszélés jelenét tekintjük, de az idézőjel jelzi, hogy itt sem ilyen egyszerű a helyzet. Az időviszonyok összetettek, a narráció rendkívül sűrű, nem nehéz elveszni benne, miközben a szöveg egésze egy zeneműhöz hasonlóan megszerkesztett.

 

Az olvasó furcsa beszédhelyzetbe csöppen, mikor az első oldalakat olvassa. Egy függőbeszédben közölt monológ szól hozzá, a helyzet tisztázatlan, valaki beszél – a nevét sosem tudjuk meg –, valaki ontja a szavakat, aki ráadásul nem feltétlen szimpatikus. Egy ponton egyszer csak kiderül, hogy az illető kórházban van, s a megszólított az ápoló, aki azonban nem nagyon figyel oda rá, sőt egy ponton eltűnik, a monológ azonban folytatódik hallgatóság nélkül is. Ez a szituáció a regény több pontján érvényesül, „hősünk” hasonló módon beszél ezután egy klosárhoz, egy színésznőhöz, egy pékhez, egy dalmát öregúrhoz. Megtudjuk, hogy fiziológiai kényszerek kínozzák, nem tud hova vizelni, hát belehugyozik a kórház raktárában egy vödörbe, nem tud hova üríteni, beleszarik a liftbe. Történik tehát a jelen idő, elhagyja a kórházat, majd a monológból lassan felfejlik, hogyan is került oda – ekkor már a 45. oldalon tartunk. A narráció csapongó, élőbeszéd hatását kelti – a szöveg hömpölyög, véget nem érőnek tűnő bekezdéseket, mondatokat olvasunk –, körkörösen, ismétlésekkel, de az ismétlések révén egyre bővülő kontextus feltárásával halad előre. Akár egy traumafeldolgozó szöveg. Felsejlik, hogy a beszélő valami elől fut, de a menekülést megakadályozza, hogy a kórházkertben, ahova véletlenül betéved, egy Kusturica-film zenéjét hallja. Ekkor sírva fakad: „talán mert éppen azt hozta ismét felszínre, ami elől futni próbált, azokat a mindent lecsupaszító, mindent kicsontozó éveket, amelyek nem tudtak vagy nem akartak véget érni azóta se”. (44) A múlt terhétől való megszabadulás motívuma abban is megnyilvánul, hogy kiderül, Berlinbe azért érkezett, hogy eljusson Amerikába (az első rész címe is ez: Amerika), „mert csak egy amerikai katonai teherszállítóval lehet elvinni innen a terhet, amelyről szó van”. (50) Ugyanakkor a „Luftbrücke-tervnek lőttek, mert nagyon úgy néz ki, hogy nem lehet már elhagyni ezt a szaros Európát” (54) – s ezt már a „hazafelé”, a Szerbiába tartó vonaton dünnyögi maga elé félálomban. Egyelőre ennyit tudunk meg.

 

Ez tehát az alaphang, innen bomlik ki, mélyül el az elbeszélés. Hamarosan azonban a dolgok kellős közepében találja magát az olvasó, egy színházi előadás jelenete – ráadásul egy disznó orgazmusáról van szó – ugyanis előhívja az elbeszélő emlékezetéből egy horvát nő csoportos megerőszakolását. A következő részben (A furgon) már a dögeltakarítókkal járunk, akik az utakról takarítják el a halott állatokat. Ezzel az elbeszéléssel ugyanakkor párhuzamosan történik – csupán gondolatjelekkel elválasztva a két idősíkot – a háborús tapasztalatok elbeszélése (mely fejezet bevezető mondata: „Megtettük, mert megtehettük.” – 73), amikor az elbeszélő egy, a tanyákat megtisztító csapattal működött együtt, miközben a háború hétköznapi, hátországbeli hatásai is előkerülnek. Az egyik ilyen, hogy kiürülnek a boltok, mivel megszűnnek a kereskedelmi kapcsolatok a volt társállamokkal, az ellenségként kikiáltott horvátok és szlovénok által gyártott termékek nem kellenek már, azonban így a boltokban csak az eladók maradnak meg, s „a semmit árulják”. (108) A másik hasonlóan emblematikus jelenség a falfirkák átalakulása: „Kezdetben csak a nyilakkal átlőtt szívek voltak, kezdetben csak vérző szívekkel voltak telerajzolva a padok meg a falak, és hosszú ideig nem is volt más, csak a szívek és a nyilak, de a dolgok azután megváltoztak, és a falakon kezdtek megjelenni a nemi szervek, előbb a férfi, majd a női nemi szervek, valamivel később pedig egymás mellé kerültek, és egy szaggatott vonal kötötte össze őket, egy meredeken magasba törő, majd bágyadtan lehajló szaggatott vonal vezetett a faszból a pinába, ez már közvetlenül a háború előtt történt, és ezek az ábrák új irányba mozdították el a falfirkákat, miközben persze a faszok és a pinák is ugyanarról szóltak, mint amiről a korábban megsebzett szívek, de a dolgok nem sokkal később ismét módosultak, és a nemi szervek helyére a nemzeti címerek kerültek, amelyek nagyon gyorsan háttérbe szorították a meredt faszokat és a kitárulkozó pinákat, és sokáig nem is értette, hogy miért került a falakra, mit keres a faszok helyén a nemzeti címer, de később azután rájött persze, hogy lényegében ugyanarról van szó most is, amiről a nyilakkal átlőtt szívek és a szaggatott vonallal összekötött nemi szervek esetében, csak közben megváltozott a szenvedély iránya, és ezt az új irányt fejezi ki a falra pingált címer”. (102–103) A beszélő pedig próbálja visszafordítani a folyamatot, krétával járja az utcákat, és faszokat rajzol a címerekre, „faszherékké” alakítja őket (vagyis négy faszt rajzol a címerek köré, melynek eredménye egy négylevelű lóhereszerű képződmény), s megjegyzi, hogy talán elkerülhető lett volna, ami utána következett, ha a tankokra is faszokat festettek volna a címerek helyére. A háborúnak azonban nincs vége még most sem, mert még ma is ugyanezt a címert pingálják a falakra, ezért csak terjed és mindenhova elér (104), akárcsak Orcsiknál, ahol Jelena a háborút rákos sejthez hasonlítja.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vásári Melinda, Szifonline.hu , 2017. május 10. 

2017-05-10 18:19:02
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ