Szabó T. Anna Törésteszt című kötetének novellái eredetileg a Nők Lapjában jelentek meg, tárcák formájában. Ez a kontextus sok mindent meghatároz a szövegekkel kapcsolatban: nem feltétlenül a legkidolgozottabb karakterekkel működnek, azonban beleragadnak az ember fejébe, továbbgondolásra késztetve olvasójukat. Ezek a novellák – a szerző korábbi prózai nyitásaival, a Senki madara című kisregénnyel és a Fűszermadár című meseregénnyel szemben – egyértelműen felnőtteknek szólnak.

Habár prózáról beszélünk, mégsem vegytiszta a műfajiság. Szabó T. Anna szövegei erősen lirizáltak, ismétlésekkel dolgoznak – gyakran inkább egy szuszra elszavalt szabad versre emlékeztetnek, mintsem novellára. A szerző a következőt nyilatkozta egy interjú ban ezzel kapcsolatban: „Ez a fajta beszéd nagyon fontos nekem, az átmenet a szerepversből a prózába. Van néhány verssűrűségű novella ebben a kötetben. Ezeket balladanovellának hívnám, mivel kihagyásos szerkezetükkel is a balladákra emlékeztetnek.” S valóban, némelyik írás (Kajafás és az aranycipő, Nyúlcsapda, Egy régi nő, Hold) tragikumával, a bűn és bűntudat ábrázolásával Arany János Vörös Rébék és Ágnes asszony című balladáit is megidézi.

Negyvenkilenc novella alkotja a Töréstesztet. Különösebb szerkesztési elvet nehéz felfedezni a könyvben, néhány egymást követő történetet azonban összekapcsolnak bizonyos motívumok: a víz, a tűz vagy a gyűrű. Természetesen ezek sem véletlenek, hiszen a négy elem közül a víz a női minőséghez, a tűz a férfihoz tartozik, a gyűrű pedig a házasság, az összetartozás egyik legfontosabb jelképe, amely azonban az egymásrautaltságot és a kiszolgáltatottságot is jelképezi a kötetben. De a baba mint a nőiesség üres, üvegszemű szimbóluma is visszatérő elem, kezdve Szilágyi Lenke fotójával a borítón, egészen a konkrét novellákig (Kicsibaba, Plüss). Ennek csúcsa, mikor a Tortasírban összefonódik a játék baba és a halott baba története. A narrátor gyermekkorában eltemeti műanyag babáját, amely elromlott, s nem akarja abbahagyni a sírást. Később, elvetélésekor ugyanazokat a mondatokat ismételgeti magának, mint amiket a játéknak mondott egykoron: „hallgass, te csináltad, szégyelld magad, szégyelld magad”.

A kiszolgáltatottság a tárgyakkal való viszonyra is jellemző. Több női figura megjelenik, aki a vásárlásba menekül, s mintha minden vágyát, amelyet sem megfogalmazni, sem kielégíteni nem tud, egyetlen objektumba helyezné bele: például egy csizmába. Azonban rendszerint ez a bizonyos tárgy lesz a vesztének okozója – a csizma sarka kitörik, a nő elesik, és megalázó pozitúrában fekszik férje előtt a földön. A kiszolgáltatottság érzésének egyik legerősebb tolmácsa a Hold című novella női alakja. Miután meztelenül, terhesen és kopaszon megmutatkozik a szeretője előtt, kiszúrja annak szemeit (s valószínűleg meg is öli), hogy az soha többé ne láthassa őt így.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Murzsa Tímea, Kortársonline.hu, 2017. június 9.