Keresztesi József – Kőrizs Imre: A nyugatosok Neója. Interjú (Litera.hu)

Ő hatni akart, elmondani valamit a létezésről, azzal együtt – és erre utal mindkét kötetcíme –, hogy az elmondhatóságnak megvannak a maga korlátai. De szerintem a Nihillel és a kései félhosszúival Karinthy átment a falon. – Karinthy Frigyes Összegyűjtött verseinek szerkesztőjével, Kőrizs Imrével és a kötethez utószót írt, Keresztesi Józseffel beszélgettünk.

hirdetés

 

Jánossy Lajos: Mielőtt belevágnánk a közepébe, kezdjük a közepével; arra kérlek benneteket, hogy meséljetek egy kicsit a saját Karinthy-olvasástörténetetekről, azon belül: hogyan és mikor jutottatok a versek közelébe?

Kőrizs Imre: Van Tandorinak egy könyve: Az erősebb lét közelében. A félhosszú versekről szól, az egyik legjobb könyv, amit irodalomról valaha olvastam (még egyetemista koromban). A kötése viszont nagyon gyenge: nyolc darabban van meg, igaz, a legkisebb darabja is felér két monográfiával. Ebben fedezi fel a kései Karinthy verseit – bár Szép Ernő-felfedezése valahogy eredményesebb lett. Úgy látszik, egy piszokkal nem lehet két költőt felfedezni, még Tandorinak sem.

Keresztesi József: Karinthy slágerkönyveit, a paródiákat vagy a Tanár úr, kéremet nyilván olvasta az ember kamaszkora óta. A versekhez jóval később jutottam el. Néhány darab – mint például a Nihil – már hamarabb „megvolt”, mégis, számomra a nagy találkozást egy szisztematikus Karinthy-versolvasás jelentette, amikor egyhuzamban (kis túlzással: egy ültő helyemben) olvastam végig a két kötetet. És igen, engem is az Üzenet a palackban félhosszú versei ragadtak magukkal.

Szerintetek hány Karinthy van? Jóska az utószóban az irodalomtörténeti szövegkörnyezeten belül keresi a választ; Karinthy sorsa akkor eldőlt hosszú időre; a humoros író került az alkotói pálya homlokterébe, olyannyira, hogy az Így írtok ti is ebbe a vonulatba rendeződött…

KI: Babits írta, hogy Karinthy az Így írtok ti-vel nem az írókat, hanem magát az irodalmat leplezte le. Én azt mondanám: az irodalmit, az irodalmiságot. Századmásodpercre pontosan szinkronban volt a kor legjobb irodalomtudományos iskolájával, az orosz formalistákkal: ők is azt kutatták, hogy mi tesz egy szöveget irodalmivá, és a válaszuk az volt, hogy a műfogások, a trükkök (a „prijomok”). Karinthy volt a nyugatosok Neója, teljesen átlátott a Mátrixon. Emellett olyan sokoldalú volt, hogy annyit nem bír befogadni a művelt olvasóközönség: egy író lehetőleg legyen egyféle.

KJ: A „humoros” a magyar kultúrában gyakorta a „komoly” ellentéteként jelenik meg, mintegy fölvéve az odaértett „könnyed” jelentést. Pedig aligha kell sokat keresgélnünk az ellenpéldákat, ha végigtekintünk a magyar irodalom azon alkotóin, akiknél a humor fajsúlyos anyaggá képes válni, Arany Jánostól Örkényen át, mondjuk, Parti Nagy Lajosig. Karinthyt mindenesetre a paródiák hatalmas sikere kényszerpályára szorította. Ugyanakkor az Így írtok ti nem csupán paródiák bravúros sorozata, hanem Karinthynak a műformákkal szembeni bizalmatlanságát, kételyeit megragadó „kiáltványa”.

Ez a kritikai, mi több, intrikus perspektíva mennyire befolyásolta a Karinthy-életmű, azon belül a versek történetét?

KI: Hát, ugye ügyes keze volt. Persze a költészet nem merő kézügyesség. Azzal a versével, a Nihillel jutott fel először a csúcsra, amelyikben szinte nem is használ költői eszközt. Aztán a kései félhosszú versei megint elég költőietlenek, a szó majdnem minden értelmében.

KJ: Valóban, Karinthynak azok a versei a maradandóak, amelyekben lemond erről a „kézügyességről”, a formai játékosságról. A két megjelent kötet, a Nem mondhatom el senkinek és Az üzenet a palackban világa többrétegű. A Karinthy-költészet szuverenitását mintha néhány kiugró, rendhagyó, szabadvers-formájú költemény mutatná meg.

Babits ennek a költészetnek a rejtett konzervativizmusáról beszél. Ti hogyan látjátok? Miből adódik ez az ellentmondásosság?

KJ: Babits a Nem mondhatom el senkinek kötet kapcsán beszél arról, hogy Karinthy, idézem, „szívesen megőrzi az Ady előtti költészetnek olyan formáit is, melyek ma már szinte teljesen kiestek irodalmunkból”. Konzervativizmuson – szerintem – Babits itt ezt az Ady-féle zsenikultusszal szemben kidolgozott, vagy arra fittyet hányó megszólalási módot érti; ha rosszmájú szeretnék lenni, azt mondhatnám, hogy ezzel menti mindazt, ami Karinthy első kötetében porosnak vagy túlhaladottnak hathatott. Mindazonáltal hajszálpontosan mutat rá arra, hogy Karinthy mennyire intellektuális költő, majd így folytatja: „S itt van az a szál is, mely e versek szerzőjét a parodista és humorista Karinthyhoz fűzi, akivel az irodalmi lexikonok szerint azonos. Adyban nincs humor s humorista valóban csak oly költő lehet, kinek múzsái közt tiszteletes helyen trónol a Logika istennője. Mert humor és logika testvérek, s a nevetés talán annak a (sokszor fájó) ütközésnek zaja, mellyel a logika és harmónia vágya a logikátlan valósághoz csapódik.” Mindemellett ez a Babits-írás értelemszerűen nem foglalkozhat a kései félhosszú szabadversekkel.

Beck András esszéiben a Nihil című költeménnyel visszatérőn foglalkozik; ha Karinthy avantgárdizmusáról esik szó, ez a vers a mérvadó. A kötet szerkesztői jegyzetében és az utószóban azonban külön fény esik további, hasonlóan modern szövegekre.

KJ: Karinthy első kötete nagyon furcsa, elegyes anyag. Én az utószóban azt próbáltam körüljárni, hogy a kötetnek hogyan képez valamiféle tartószerkezetet a néhány szabad verse, a Zivatar 1927. április 2. délután, a Szép, valamint a két „recitatív”, a Nihil és a Vacsora – hogy ezek a versek miképp alakítják át a kötetről alkotott összbenyomásunkat. Ezek egytől egyig nagyon radikális, nagyon furcsa fényben ragyogó versek, és voltaképpen meghökkentően hatnak a Nem mondhatom el senkinek egyik-másik darabja mellé helyezve. A második kötet, az Üzenet a palackban más tészta, ott a nagyszerű félhosszú versek mindent elvisznek a hátukon.

Karinthy a nagy műre tört, ám végül, saját bevallása szerint is alulmaradt. Ez művészetének alkati jellegéből, vagy a „rohanó”, adósságai spiráljában vergődő költő életmódjából adódik?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2017. augusztus 3. 

2017-08-03 17:48:30
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ