Fedősztorik hagymahéjai mögé rejtett, tátongó semmi (Magyar Nemzet)

A bódulat és a lassú megsemmisülés felé tett határozott lépések régtől fogva a kelet-európai értelmiség túlélőkészletének részei. Errefelé nincsenek hősök, márpedig híjukkal különösen lassan vánszorog az idő. A hetvenes évek Budapestje neonnal cicomázott, golyólyuggatta homlokzatok mögött várta, hogy meglóduljon végre. Hiába. Ez a sercegő, ízléstelen pompa csak egyértelműbbé tette a mozdulatlanságot. Dohányfüstös-dohos, állott álvalóság homályosította azt a kort. Képtelenség lehetett kilátni belőle.

Havasréti József Nem csak egy kaland című könyve erre a reménytelenül hosszú évtizedre tekint vissza, és magától értetődő természetességgel tudósít a „rutin terrorjáról”. Megkapó szikársággal, sallangmentesen. A szerző az Űrérzékeny lelkek című előző regényéből megismert, közel egy évszázadot befogó eseménysornak ezúttal egyetlen apró részletét, egy nagyjából pár hónapot felölelő, Budapesten játszódó cselekményszálát kockázza ki. Ahogy Hitchcock kamerája kukkantott be egykor egy találomra kiválasztott amerikai ablakon, hogy aztán szörnyet leljen, Havasréti is úgy les be egy kávéfoltos belvárosi presszóba. Szereplőjét aztán átlagosan lepattant, józsefvárosi szoba-konyhába kíséri, ahol beteges biohorrordíszletre akad. Egy szupertitkos, pszichotróp drog kifejlesztéséért felelős kutatócsoport mindennapjait ismerhetjük meg, ennek kapcsán pedig – mintegy mellékesen – egy még sötétebb titokra is fény derül.

Havasréti remek elbeszélő. Fegyelmezetten teremt feszültséget, és pompásan adagolja az információt. Könyve a kaland- és a kémregény, a rémmese és összeesküvés-elmélet, a tudományos-fantasztikus és a dokumentarista stílus között egyensúlyoz. Úgy állítja ráadásul elbeszélése szolgálatába a műfaji jellemzőket, hogy azok észrevétlenül simulnak a történet szövetébe. Műfaji hibridje érzékletes párlatát kínálja a hetvenes éveknek, amikor tényleg csak nüanszok választották el a tényektől az elborult szürreáliákat, emiatt végtelen számú valóságváltozat volt forgalomban.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vass Norbert, Mno.hu, 2017. augusztus 21. 

Megjelent a Magyar Nemzet 2017.08.19-i számában.

2017-08-21 15:38:23
Kalandregény sok humorral
Vajon elképzelhető-e reálisabb kép a 20. századi magyar történelemről, mint amit egy romantikus kalandregény festhet? Szécsi Noémi könyve megmutatja, hogy aligha. Sanyit, az izmos henteslegényt...
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy múlt idejű utópia tanulságai
A 2015-ben megjelent Behódolás Michel Houellebecq legismertebb és legvitatottabb regénye, amely Franciaországban azonnal bestseller lett, és csaknem harminc nyelvre fordították le. Főhőse, François,...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ