Mindig van egy utolsó utáni háború (Könyves Blog)

Az utolsó utáni háborúban nem a Holtversenyt írta meg újra Totth Benedek. A szerző utóbbi könyvével robbant be pár éve, megnyerte a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat, műve azóta megjelent franciául, készül az angol fordítás is. Nagy várakozás előzte meg második regényét, Az utolsó utáni háborút, ami szerencsére nagyon másmilyen lett. Valamiért az első és a második regény között megmászhatatlannak látszó választóvonal áll, hiszen itt már nem a semmihez, hanem a korábbi sikerekhez, kritikákhoz és olvasói elvárásokhoz is mérnie kell magát a könyvnek. Megnyugtató, hogy Totth mást és bátrabbat akart lépni, ráadásul igazán nyomasztó végeredménnyel ért célba: 240 oldalon keresztül bóklászunk a szétroncsolt tetemek és házak között, keresve a reményt.

“Nem volt már benne semmi emberi” - olvasható a regény első mondata attól a névtelen elbeszélőtől, aki később lábszárcsonton, koponyadarabon, patkányokon lépdel keresztül, néha kikerül egy hullát, mert a totális háborúban vagyunk, nincsenek színek, csak a fekete, a szürke és a fehér különböző árnyalatai, a napot füstfelhő takarja el. Az amerikaiak és a ruszkik csapnak össze, és ahogy egy ilyen végtelenül egyszerű alaphelyzetben annak lennie kell, a civilek számára teljesen érthetetlen és követhetetlen háborúban legyalultak mindent. Aa nukleáris hadviselés eredményeként a Vörös Zónában zombiszerű emberek és szörnyszülött állatok élnek, mintha csak egy csernobili riportfilmet néznénk. 

Az alapsztori véletlenül érkezett: Totth Benedeket felkérték a Hévíz folyóirat szerkesztői, hogy írjon egy novellát A másik forradalom című, egyébként nagyon izgalmas 1956-ról szóló antológiájukba. Az akkori 56-os díszletet a szerző a szerkesztője egyetértésével teljesen visszaépítette, hogy egy olyan lebegő világot hozzanak létre egy alternatív jövőben, amit nem lehet nagyon mainak és közelinek érezni. A világvége megragadásához nem okosnak, hanem érzékenynek kell lenni, mert ha nem sikerül egy minden részletében hiteles atmoszférát teremteni, akkor bármilyen cselekmény vagy karakter jelentőségét veszti, hiszen maga a pusztulás lesz minden másnak a szervezője.

A könyvet könnyen össze lehet foglalni: egy fiú elindul megkeresni a tesóját, amiben segítségére lesz egy fekete katona. Az utolsó utáni háború nem a röviden összefoglalható szüzsé miatt érdekes, hanem ahogyan azt elmeséli: a könyvről egyszerre ugrott be Gulliver, aki valami tök idegen világot fedez fel, Köves Gyuri gyereknézőpontja, miközben egy olyan robinzonádot is kapunk, amiben az elhagyhatatlan szigetet a háború által letarolt világunk jelenti, és amiben Péntek helyett egy Jimmy nevű katona lesz a társ. És persze az egész könyvet holnap leforgathatnák nagy költségvetéssel, Will Smith mellékszereplésével, mert olyan erős képi világot hozott létre a szerző, hogy népszerű zsánernek is elmenne.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Könyves.blog.hu, 2017. november 5. 

2017-11-05 17:38:38
Kántor Péter
Kántor Péter különleges műfaja a képeket leíró vers. Születésnapi kötetében a húsz képet újraíró költemény olvasása mellett az eredeti festményeket is láthatjuk, az európai művészet remekműveit idősebb...
Szécsi Noémi
Szécsi Noémi regénye az 1848-as forradalom és szabadságharc utáni emigráció ismeretlen oldalát mutatja be. Miközben az emigráns forradalmárok különböző nyugati országokban intézik politikai ügyeiket, feleségeik...
Krasznahorkai László
Homéroszi meneküléstörténet képekkel és zenével

Annak, ,,aki menekül, éppen abban a világban kell léteznie, amelyik elől és amelyik miatt menekül" - olvassuk Krasznahorkai László új könyvében,...
Darvasi László
Képzeletbeli német kisvárosban időzünk, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre. Csakhogy a lény elszökik, majd furcsa szerelembe keveredik a szénégető...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ