A valóság torzulásai – Parti Nagy Lajossal beszélgetett Rácz I. Péter (Vasárnapi Hírek)
(kiadvány: Létbüfé)

Itt van az ősz, itt van újra Dumpf Endre – Parti Nagy Lajos lírai hőse ismét büfézik az avarlepte kórházkertben, kedve borús, versei kacagtatóan sötétek. Állandóan az elmúlás és a dilettantizmus határvidékén araszol. De megalkotójának sem éppen derűs a jövőképe.

– Ki is pontosan ez a Dumpf Endre, aki már húsz éve írja egy kórházkerti szegleten verseit az őszről, az elmúlásról, a büfésnő iránti múlhatatlan szerelméről? Őszológiai gyakorlataiból a 2003-as grafitnesz kötetben még csak egy ciklusnyit olvashattunk, a most megjelent Létbüfé viszont kizárólag az ő költeményeit tartalmazza. Ki ő, mi ő, hány éves, és egyáltalán, milyen betegségben szenved?

– Az utóbbi két évben, amíg tehát a Létbüfé szövegdarabjait összeraktam és újraírtam, majd azt is újraírtam és újra összeraktam, egyre kevésbé érdekelt, hogy pontosan hogy néz ki, mi a betegsége – ha egyáltalán betegség ez, nem pedig a létbevetettség egy sajátos zártkerti változatával van dolgunk. Ugyanakkor tudtam, ha ennyi versdarabot egymás mellé teszek, az óhatatlanul kirajzol egy figurát. Úgy éreztem, ez az epikai karakter veszélyeztette volna a könyv nagyon tömény, túlhúzott költőiségét. Lehet, hogy valamikor később, mondjuk, öt év múlva innen, a történet felől írom meg Dumpfot, életét, egy lehetséges sorsváltozatát.

– Miért nem Dumpf Endre neve áll a könyv címlapján?

– Mert ez egy más típusú játék, mint volt a Sárbogárdi Jolán esetében. Itt szükségem volt, van – és valószínűleg lesz is – egy erős szűrőre, ami egyrészt az ősz toposza, másrészt Dumpf Endre, vagy ha tetszik: a dumpfendrék.
A kötet versein egyszer jobban áttetszik a lírai én, máskor pedig kevésbé.
Sárbogárdi Jolánnál világos volt, hogy azt a szöveget ő írta, nem én. Ez most ennél sokkal bonyolultabb. Már csak a dilettantizmus miatt is, ami egyfelől fennáll, másfelől meg nem. Nem törekedtem arra, hogy egységesen minden szövegdarab beteljesítse azt, amit a dilettantizmusról közkeletűen gondolunk.

– És mit gondolunk róla, pontosabban ön mit tart dilettáns költészetnek?

– Esterházyt parafrazeálva: kutya nehéz úgy nem dilettáns szöveget írni (vagy nem írni), ha az ember nem tudja, mi a dilettáns.
Egyre nehezebb meghatározni. Ha egyértelmű lenne, hogy mi a hochliteratur, talán könnyebb lenne. Magamat, illetve Sárbogárdi Jolánt citálva: a dilettánsnak a nyelvi kifejezés szempontjából van baj a műveivel.
A nagy, és mindannyiunkéhoz hasonlóan teljes, szenvedélyes érzelmek nem képesek azt a megalkotottságot, azt a nyelvi erőt felmutatni, amitől a szöveg irodalmivá válik. Hogy úgy mondjam, jelentősen kisebb a nyelvi áteresztőképesség, mint az érzelmek sugara, erőssége és vastagsága – ebből támadnak aztán a különféle nyelvi kalamajkák.
Ezzel együtt a dilettáns szövegek rám is nagyon inspirálóan hatottak: egyrészt tagadhatatlan szabadsággal rendelkeznek, másrészt egy képzavar ugyanolyan erős lírai alakzat, mint egy jó költői kép. Ha megnézzük, az egész újkori művészet tele van a valóság különféle „torzulásaival” deformjaival, dekonstrukcióval. Az „egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása egy boncasztalon”-nal jellemezhető művekre tekinthetünk az európai irodalom kanonizált alkotásaiként, de dilettáns hülyeségként is.

– Mi volt a tétje a nyelvi töredékekből felépülő világtörmelékek létrehozásának?

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rácz I. Péter, Vasárnapihírek.hu, 2017. november 4. 

 

2017-11-04 17:42:55
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Kovács András Ferenc
"Örömzene darabokban"
Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ