„… a válság jó. Európa 1500 éve válságban van, ez tartja mozgásban” – Interjú Horváth Viktorral (061.hu)
(kiadvány: Tankom)

Az Európai Unió Irodalmi Díját Török tükör című regényéért 2012-ben elnyert Horváth Viktor író, műfordító legújabb, Tankom című regényében Csehszlovákia ’68-as lerohanását járja körül, de a diktatúra hatása alá került szereplők lélektanába is beavatást nyer az olvasó. Többek között új könyvéről, és Nyugat-Európáról kérdeztük a szerzőt.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Legújabb regényed felkérésre született, vagy régóta foglalkoztatott a magyar irodalomból hiányzó téma, Csehszlovákia ’68-as lerohanása?
A felkérés egy ’56-os novelláról szólt még tavaly, aztán úgy látszik, nem fértem bele abba a novellába. Összekeveredett a gyerekkorommal, a hatvanas évekkel, egy darabig motoszkált bennem, aztán csináltam belőle ’68-at. Azt nem gondolnám, hogy a magyar vagy más irodalomból bármilyen téma hiányozna – bármikor lehet írni bármiről –, az viszont jót tesz, ha mindenféle szembenézésekkel tisztítjuk a saját és a kollektív tudatot.

A Tankom a K4 közép-európai könyvsorozat negyedik kötete. Mire számítasz, hogyan fogadják majd a szlovák olvasók, hogyan szeretnéd, ha fogadnák?
Minden műnek megvan a maga közönsége – itthon is lesznek, akiknek tetszeni fog, és külföldön is. Különösen a szlovákok és az ottani magyarok érdekeltek, hiszen a történet jórészt Léván játszódik; de a csehek és a lengyelek számára is érdekes: a hősök között feltűnnek a korabeli politika főszereplői: Dubček, Svoboda, Gomulka, Kádár, Brezsnyev. És persze a mindenkori kisember.

A főszereplő megkérdőjelezhetetlenül hisz a rendszerben, a rendszer működtetőiben. Könnyű egy diktatúra hatása alá kerülni?
Általában: szocializáció kérdése, hogy ki milyen könnyen kerül ilyen hatások alá. A diktatúrák igyekeznek olyan oktatási rendszert életben tartani, ami újratermeli az őket fenntartó lakosságot, és igyekeznek a családokon belüli viszonyokat úgy alakítani, hogy újabb és újabb nemzedékek akarjanak vezért követni, múltba révedni, a jelen élet elől elbújni, mítoszokat a saját életükre rávetíteni. Azokban az országokban, ahol a hagyománya van annak, hogy az ember felelősséget merjen vállalni a saját életéért, nem választanak vezért, nem kérnek a védelemből, cserébe részt kérnek a hatalomból – és ez összefügg a jobb életminőséggel. A Nyugat pár száz éve ezt az utat választotta, ehhez igazították a jogrendszerüket is; mi megirigyeltük ezt az életminőséget, ezért átvettük ezeket a közjogi alapokat, tehát liberális jogállam és az alkotmányosság elveit, csakhogy a társadalmunk továbbra is középkori módon működött – ma is hűbéri elven működik, és ez ellentmond a törvényeinknek és az alkotmánynak, így hazugságban élünk, és ebbe neveljük bele a gyerekeinket. Nem kell, hogy így maradjon. Hogy változik-e, az az olyasféle embereken múlik, mint a Tankom főhőse: az alattvalókon.

A nyugat-európai társadalmakat nem érheti kritika?
Dehogynem. Éppolyan emberek, mint mi, éppúgy nehéz mozdulniuk, ahogy nekünk nehéz. A 20. század második felében Európa belekényelmesedett a biztonságba és a jólétbe, a politikai elit beérte a helyzet fenntartásával, és nem indította el a létfontosságú változtatásokat. Fel kellett volna ismernie, hogy a politikai pártokon alapuló demokrácia, ez a 18-19. századi találmány kimúlt azzal, hogy a pártok már nem elveket és társadalmi rétegeket képviselnek (eredetileg erre lettek kitalálva), hanem reklámcégeké váltak: a pártvezérek érdekeit képviselik, és ezekért a pártvezérek bármire képesek. A társadalom ma ezekre az emberekre bízza a törvényhozást, a befizetett adókat és a gyerekek nevelését. Ez van a tömegek lázadása mögött, a Brexit, Trump győzelme, az orosz, lengyel, magyar, török tekintélyelvű társadalmak, és az európai szélsőségesek erősödése mögött. Tudattalan és önpusztító lázadás, ami az egész bolygót veszélybe sodorja. Viszont a válság jó. Európa 1500 éve válságban van, ez tartja mozgásban.

Nyugat-Európa nagy része vajon szembenézett-e már azzal, hogy nem is olyan régen gyarmatokkal rendelkezett, s jelenleg több nehéz fizikai munkát az egykori gyarmatairól érkező bevándorlókra hárít?
Kénytelen lesz vele szembenézni. Mi pedig nézzük meg, hogy miért a Nyugat gyarmatosított, és miért nem mi. Nyugaton pár száz éve a hatalom megosztását választották, ezzel a hűbériség felszámolását és az individuum felszabadítását. Ez felszabadította a gondolkodást, ezzel a tudományos és technológiai innovációt becsatornázták a gazdaságba, Európa felgyorsult, pörögni kezdett, képes lett az utazásra, felfedezésre, hódításra, amíg a világ többi része maradt úgy, ahogy volt. Magyarország viszont közel volt Európához, nálunk keveredtek a hatások – most is így van, és ez a közelség ad reményt. Amúgy nem szép dolog a világ meghódítása, de hát ezt a magyarok, oroszok és eszkimók is megtették volna, ha lett volna hozzá erejük, mert ilyenek az emberek. Akkor a mi vécéinket takarítanák a bevándorlók.

A Tankom főhőse annyira naiv, hogy már-már szerethető figura. Na de elvakult áldozat vagy csak szimplán hülye?
Külön dolog ez a kettő? Áldozatnak lenni eleve hülyeség. Az előfordul ugyan, hogy szenvedünk a helyzetünk miatt, de akkor is jobb azt látni, ahogyan magunk vagyunk az okai a nehéz helyzetnek, mint másokat hibáztatni. Aki áldozatnak tekinti magát, tehát a bajt másokra keni, az kiengedi a kezéből a saját sorsát, és megtagadja a megoldáshoz vezető utat. Az áldozat külső hatásoknak van kitéve. Kívülről jön a baj, és éppúgy csakis kívülről jöhet a megoldás. Csakhogy nem jön. Az áldozat lemond arról, hogy kézben tartsa az életét. Diktátorok és vezérek csak olyan embereken tudnak uralkodni, akikkel elhitették, hogy áldozatok, hogy mindenki őket bántja, mindenki az ő ellenségük: a multik, a bankok, az EU, a zsidók, a háttérhatalmak, a cigányok, a melegek, az USA, a Soros. Az ő ellenségük valójában az, akinek mindezt elhiszik. De még csak nem is ő, hanem azok a lélektani mintázatok, amelyek a családokban átörökítődve hajlamosítanak egy társadalmat az ilyesféle önpusztításra – legyen az nacionalizmus vagy erőszakolt kommunizmus vagy vallási fanatizmus.

Noha a szocializmus elmúlt, az emberek mentalitásában, a dolgokhoz való morális hozzáállásában jócskán találni elszórtan nyomokat a kommunizmusból. Hogy látod ezt? Van még remény?

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, 061.hu, 2017. november 11. 

2017-11-11 17:53:21
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ