Nem születik mindenki forradalmárnak (Prae.hu)
(kiadvány: Égéstermék)

Ha csak egy könyvet adsz majd gyermekeid vagy unokáid kezébe arról, hogy milyen volt az ezredforduló utáni évtizedek Magyarországa, ez legyen az - mondhatnám kissé eltúlozva, a manapság népszerű netes szófordulattal élve Potozky László Égéstermék című regényéről. Bár a történet egy fiktív budapesti forradalomról szól, mégis minden oldalán ott lüktet a mai magyar valóság.

2017 a forradalom éve lehet a kortárs magyar irodalomban, hiszen két olyan, huszonéves szerző által írt könyv is napvilágot látott, melyben a központi cselekmény egy budapesti forradalom: Kemény Zsófi Rabok tovább és Potozky László Égéstermék című regénye. Méghozzá egyáltalán nem a múltba, vagy jövőbe helyezve, hanem a nagyon is valóságos, nagyon is kézzel fogható jelenünkbe. Alkotásaikkal mindketten ahhoz a trendhez csatlakoznak, amely a profán hétköznapi életünket, az itt és most megélt (gyakran igencsak kisszerű) mindennapjainkat veszi alapul, és nem ódzkodik a (konkrét) közéleti reflexióktól sem. 

Az Égéstermék narrátora egy huszonnyolc éves fiatalember, aki egykor kommunikáció szakra járt, de a szakdolgozatát végül soha nem írta meg, azóta pedig többek között éjjeliőrként is dolgozott, a regény elején pedig egy testépítő szalon vendégkörének szállítja autós futárként a különféle táplálékkiegészítőket. Egy ideje újra anyjával és öccsével lakik együtt, és sokat elárul egyéniségéről, hogy általában őt hiszik a fiatalabb fivérnek. Potozky regényhőse egy szorongó, életét irányítani képtelen, csupán az árral tehetetlenül sodródó kisember, és a szerző igyekszik e jellemvonások gyermekkori eredetére is rávilágítani. A visszatekintés mindig egy évszámhoz kötve és egy-egy fontosnak ítélt mozzanatra fókuszálva történik, így idéződik fel az élet a közbiztonság szempontjából igencsak problémás lakótelepen, az alkoholista apa figurája, az anya gyermekeivel szembeni passzív-agresszív játékai és érzelmi zsarolásai, és nem utolsósorban annak a rettegett tanárnőnek az alakja, akiből időközben politikus lett. 

Több szempontból is okos írói döntés épp egy ilyen fiatalembert a barikádokra küldeni, akinek nem sok köze lenne az eseményekhez, ha történetesen nem egy közéletileg aktív lánnyal jött volna össze nem sokkal a tüntetések előtt. Nikka azt a jellegzetes bölcsésztípust testesíti meg, aki el sem tudja képzelni, hogy más emberek nem egész nap a közéleti problémákon agyalnak, az lehetetlen, hogy a barátja ne akarjon részt venni az eseményekben. Végtelenül tragikus, ahogyan a fiú beszél magáról nekünk, olvasóknak: „Anyámmal és öcsémmel élek, legalább ne velük maradjak magamra, erre gondolok, miközben Nikka győzködését hallgatom.” (68) Nincs még harminc, de már súlyos kompromisszumokat köt: barátnője a családjához képest a kisebbik rossz. Az a barátnő, aki azzal magyarázza, hogy miért kell a fiúnak belépnie a Vasárnapi Légió nevű fegyveres alakulatba: „te szervezett keret nélkül szétszóródsz, ezért kéne beállnod a Légióba, hogy aktívan cselekedj valamit, én nem akarlak egyfolytában irányítani” (68.) [kiemelés tőlem – P.A.]

A tüntetések egyébként egy koncert alatt történt és halálos áldozatokkal is járó tűzeset miatt kezdődnek: a be nem tartott biztonsági előírások ellenére kenőpénzért cserébe kiadott működési engedély a rendszer szimbólumává válik, az egyetemisták – elsősorban az a szakkollégium, amelynek Nikka is aktív tagja – pedig az utcára vonulnak. A helyzet végül fegyveres konfliktussá eszkalálódik, melynek szintén lesznek halálos áldozatai is.  

Bár a regény szereplői maguk is forradalmat emlegetnek, és természetesen a könyv most formálódó recepciójában is ezt a kifejezést használják, nem biztos, hogy tényleg erről van szó, talán egy fokkal jobban illik rá a felkelés vagy fegyveres ellenállás meghatározás. A bizonytalanságot természetesen az egyes szám első személyű narráció okozza, hiszen egy én-elbeszélés mindig korlátozottabb perspektívájú egy mindentudó elbeszélő történetmondásához képest. E leszűkített információáramlásból következik a történet egyik legkínzóbb kérdése: vajon a társadalom mekkora szelete aktivizálja egyáltalán magát? És a passzívak közben mit csinálnak? Mennyire hatnak ki az ő életükre az események? Csendben elfogadják a kormány által bejelentett terrorveszély miatti rendkívüli helyzetet? Szitkozódnak, hogy megint kik nem férnek a bőrükbe, akik miatt nem jár a busz, metró vagy villamos? Esetleg egy nagy tál popcornnal a kezükben a kanapén ücsörögve bámulják a tévében a híreket, mintha az egy speciális valóságshow lenne? A főszereplő egy-egy megjegyzéséből úgy tűnik, hogy az események gócpontján túl a maga hétköznapi medrében csordogál az élet: „kicsit messzebbre a Konrádtól már úgy él a város, mintha nem is léteznének barikádok, rendesen, tisztán megy a dolgára mindenki, elvannak magukban, boldog közömbösek, nekik nem muszáj még úgy is futárkodniuk, hogy meg se fizetik őket” (77) - gondolja magában, amikor az első halálos áldozat özvegyéhez mennek Nikkával a napi szolidaritásból küldött ételadaggal. Buller, az öcs megnyilvánulásaiból is – ”De ugye nem jár ki a Konrádra hülyéskedni?” (101.), kérdezi Nikkáról – arra következtethetünk, hogy a regénybeli társadalom nagy része (még azok is, akik immunisak a kormánypárti propagandára) valamiféle libsi hepajnak, az egyetemisták magánügyének tekintheti az eseményeket, amelyhez idővel becsatlakozik az amúgy is mindig háborúsdit játszani akaró szélsőjobb.  

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Pethő Anita, Prae.hu, 2017. november 21.

2017-11-21 14:03:53
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ