Szécsi Noémi: A történelem dögtemetője valóságos (Litera)
(kiadvány: Egyformák vagytok)

A három regény megírása folyamán rá akartam kényszeríteni magam, hogy mindig építsem újra a világot, még ha járkál is benne néhány ismerős szereplő. De már az elején tudtam, hogy ennek a családtörténetnek három szakasza lesz, és szétesőnek, valamint homályosnak kell lennie. A trilógia szerzőjét, Szécsi Noémit kérdeztük.

Az első kötet, a Nyughatatlanok írása közben már tudta, hogy ebből nemcsak egy kötet lesz? Mikor villant fel először a trilógia lehetősége?

Az írók rendszerint kedvelik a regénysorozat gondolatát, mert felépítenek és benépesítenek egy világot, ahová aztán visszajárhatnak. A három regény megírása folyamán rá akartam kényszeríteni magam, hogy mindig építsem újra a világot, még ha járkál is benne néhány ismerős szereplő. De már az elején tudtam, hogy ennek a családtörténetnek három szakasza lesz, és szétesőnek, valamint homályosnak kell lennie. Mert a családtörténetek valójában ilyenek. Nem kerekek és minden részletükben világosak.

Az első két regényéhez sokat kutatott, anyagot gyűjtött, forrásokra támaszkodott. Mi adja az alapját a harmadik, Egyformák vagytok című regényének?

Az első kötet kiindulópontja Jókai Mór A Bárdy család című novellája, a másodiké Tom Stoppard egyik drámájában megjelenő szereplő. A harmadik kötet formáját tekintve eleinte A. S. Byatt Possession című regénye inspirált, de aztán elvetettem ezt az előképet, mert valahogy irtózom a stilizált szövegbetétektől, néha erőltetett stílusgyakorlatnak éreztem. Végül inkább Allegra Goodman The Cookbook Collector című regényének egyik szálában találtam ihletet. Ezen kívül van egy, a maga kontextusában hatásvadász valós történet, amit szerettem volna úgy elrejteni, hogy ne ez mozgassa a regényt: ez Florence Baker története. Egy 19. századi történet sajátosan illeszkedik egy 21. századi regényhez, ezért nem is értettem, amikor egy recenzens arról írt, hogy a Nyughatatlanokban nem elég drámai, ahogyan Aimee előéletére fény derül. Persze, hogy nem az, Aimee azon vallomásában a 19. század második felének tipródó hősnőinek paródiáját akartam adni. Ezekben a regényekben már nem lehetnek ugyanazok a tétek, mint egy 19. századi regényben, ezek a cseleményelemek itt csak a szemfényvesztést szolgálják, a titok máshol van.

Klasszikus történelmi, XX. századi és jelenkori modern regény. Eléggé különböző világok, kontextusok, életek, és habár valóban külön is olvashatóak, értelmezhetőek, a Bárdy család története összetartja őket. A harmadik rész azonban időben távol esik az első kettőtől. Miért döntött úgy, hogy az utolsó regény idejét a jelenbe helyezi?

Szerettem volna a történelemmel való játékot úgy befejezni, hogy a történelem megközelítésének a módszertanára is reflektálok. Legkönnyebben egy történész főhős adta magát ehhez. Nem vagyok történész, de tettem kirándulásokat erre a terepre, szóval kellően távoli és mégis kellően közeli. Ugyanakkor mindegyik regény szól az idegenségről, Aimee a férje családjában és barátai között érzi magát idegennek, Fülöp idegen a hallók között, de a siketek világába se akar bezárkózni, az Egyformák vagytok-ban viszont azt a közeget akartam valamelyest idegenként bemutatni, amelyben benne élek. Azt hiszem, ebben különösen jeleskedem: mindent egy kicsit eltartok magamtól. Ez rám is elidegenítő hatással tud lenni, de ebből a feszültségből keletkezett ez a jelenkori szatíra a budapesti értelmiség világáról, ami fanyalogva figyeli a körülötte lévő világot, és valahogy nem tudja kikormányozni magát a közéleti kátyúból.

A trilógia mindegyik részében gyakoriak a közbeékelődő történetek és párhuzamos szálak, melyek egyszer csak találkoznak. Gondolt írás közben az olvasóra, hogy számára is egyértelműen követhető legyen a történet, és a váltások után újra fel tudja venni a fonalat?

Szóval nem gondoltam? Lehet, hogy nem. Örömöm telt olyan mellékszereplők megrajzolásában, mint a Bárdy-hagyaték felett zsarnokoskodó Mädy vagy az ügynökjelentések miatt az egyetemről kigolyózott Ernő, de talán nem is tartom olyan fontosnak, hogy sulykoljam a történetszálakat, mert pontosan ez az, amit el szeretnék mondani a történelemről. Hogy az emlékezet tele van lyukakkal, amit csak a képzelet tölthet ki. Bizonyos dolgokat sohasem fogunk megtudni a múltat illetően. Az adatok egyszerűen elvesztek. A leveleket vagy a naplókat elásták, ráfialt a macska, szovjet katonák dobták be a kályhába, hogy a tüzénél melegedjenek, nincs adat, nincs nyilvántartás, nincs nyom. Szájbarágósnak tartottam volna leírni, mi történik pontról pontra azután, hogy Fülöp otthagyja a nővérét az állomáson a Gondolatolvasó végén, odáig, hogy az Egyformák vagytok egyik jelenetében a brüsszeli újságíró arról beszél, hogy a Philip Bardy Foundation pénzeli a cikkét, amit arról ír, Magyarország demokrácia-e. Ehelyett azt akartam elmondani, hogy a történelem dögtemetője mennyire valóságos.

A harmadik regény, az Egyformák vagytok első részében folyton vissza-visszatérő helyszín a lakásétterem. Ez az én értelmezésem szerint egyfajta alapként, kiindulási pontként is funkcionál, ahová mindig visszatérünk, és amiből kiindulhatnak a hősök saját történetei. Olvasás közben azt gondoltam, a regényben végig így jár el, és valamiért mindig visszatérünk erre a helyszínre, de nem így történt. Miért változtatott?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Talabér Dominika, Litera.hu, 2017. december 2. 

2017-12-02 17:32:24
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ