Bencsik Orsolya Több élet című kötetéről (Ambroozia)

Megbontott (test)határokkal játszik, és teszi ezt kifejezetten hatásosan Bencsik Orsolya 2016-ban megjelent kisregénye, mindeközben egy olyan összetett, meglepően sokszínű szövegvilágot tárva az olvasó elé, amelyben egyszerre találunk családi anekdotákat, tárcát egy napilapból vagy épp komplett recepteket. Mit tesz a szöveggel a több szinten megjelenő, túlcsorduló sokféleség? A Több élet esetében minden kétséget kizáróan kivételes olvasmányélményt nyújt a befogadónak.

A szétírt lányregénnyel egybefont családregény egy Budapestre költözött fiatal vajdasági írónő történetét meséli el: a naplószerű elemekkel is dolgozó regény egyszerre ragad ki részleteket a főhős mindennapjaiból és idézi fel a nagy- és dédszülők, az egykor vágóhídon dolgozó, majd az otthon disznókat tartó család anekdotáit. A szöveget átszövik az ellenétek, amelyek közül a leginkább szembetűnő, a kötet kapcsán egyértelműen szignifikáns test-problematikához fűzhető tisztaság‒szennyezettség oppozíció, amely mintha a főszereplő figurájában egyesülne, illetve viaskodna az egész köteten átívelve: „Amit csak tudok, eltakarítok, talicskába dobok. Amit csak bírok, magamba töltök: kidobott krumplihéjat, romlott ételt” (55.) Az elbeszélő minden egyes tisztítási rituálét részletez, miközben csontot súrol, beleket tisztít, vagy részletesen arról beszél, melyik mosószert választja: „Reggeltől estig súrolnék, ez a leghőbb vágyam, hiszen tudom, a lányoknak egy életre soka dolguk, ha jóvá akarják tenni, hogy van apjuk” (45.) Ahogy a főhősnek, a család valamennyi tagjának életét meghatározza a szövegben rendszeresen felbukkanó, ezáltal pedig még kényszeresebbnek ható tisztításmotívum. A szereplők krumplit pucolnak, ruhát tisztítanak, vagy éppen újszülött csecsemőt: ezek a folyamatok soha nem semleges tevékenységekként jelennek meg a szövegben, hanem mindig súlyos jelentéssel, tanulsággal és értékkel bíró cselekedetekként szűrődnek át az elbeszélésen. A narrátor mégis mindehhez kellő iróniával fordul: „Pedig az abszolút boldogság (amiben egyre tökéletesebb vagyok), tudom, hogy színtiszta sterilitás, műanyag flakonban tárolt olcsó, átlátszó folyadék”. (52.) A regény nyelve által generált, apai és anyai oldalról érkező impulzusok közötti feszültség ezen ellentétpár tekintetében is különösen sokatmondó. A főszereplő erre szüntelen reflektál, így köti a tökéletlenséget, de a szavak utáni vágyat és az írást is az édesapa, illetve a nagyapa figurájához. Az anyai oldalon, mindezzel mintegy szembe helyezkedve, a tökéletességre való törekvés érződhet: „Anyám tanácsa, a szépségeddel bűvöld, az arcoddal, a testeddel, mosolyogj, és ha lehet, inkább ne szólalj meg!” (39.)

A szöveg határai a műfajok, a regény fiktív tere és ideje, a szereplők, illetve azok testeinek tekintetében is folyamatos mozgásban vannak. A dédmamából kiállított preparátum lesz, a tata disznóvá változik, az ólban tartott állatok és a családtagok test-képei és szabályrendszerei közötti válaszvonalak fokozatosan foszlanak szét: „Borzalmas tél volt, a nagy hideg miatt apámék alig hagyták el a házat, és a dédnagymama nagy, hájas teste vagy négy napig ott feküdt az ólajtóban. Csak tata és én sirattuk meg. Apámék kitömették, és berakták a tata műhelyébe” (119.) Szintén sokatmondóan: „Apám ébredés után beül az ólba, a mama régi, szétnyitható ágyán megágyaz” (83.). Később az édesanya figurája is ehhez hasonló transzgresszív szövegeken keresztül formálódik meg, amely az azt megelőző tisztaság‒piszok ellentétpár fényében még jobban súlyosbítja a szöveg test-idegenség tapasztalatát: „Látták az anyámon, hogy piszkos. Mintha belesétált volna az iszapba. Apám, a tata és a nővérem csutakolták, anyám meg (a koszos állat) prüszkölt, rázogatta a szőrét. A kád szélére rakott törülköző (fehér, frottír, anyám vette a piacon, magyar termék) már tiszta lucsok volt” (115.) Ambivalens módon az édesanya testéhez éppen a tisztítás folyamata során rendelődnek hozzá az állatias jellegzetességek – a szöveg ilyen és ehhez hasonló eszközökkel mindvégig képes megtartani és fokozni azt az állandó feszültséget, amelyet saját ellentétpárjaival hoz létre.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vidosa Eszter, Ambroozia.hu, 2017/4.

2018-01-02 17:11:52
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ