Bencsik Orsolya Több élet című kötetéről (Ambroozia)

Megbontott (test)határokkal játszik, és teszi ezt kifejezetten hatásosan Bencsik Orsolya 2016-ban megjelent kisregénye, mindeközben egy olyan összetett, meglepően sokszínű szövegvilágot tárva az olvasó elé, amelyben egyszerre találunk családi anekdotákat, tárcát egy napilapból vagy épp komplett recepteket. Mit tesz a szöveggel a több szinten megjelenő, túlcsorduló sokféleség? A Több élet esetében minden kétséget kizáróan kivételes olvasmányélményt nyújt a befogadónak.

A szétírt lányregénnyel egybefont családregény egy Budapestre költözött fiatal vajdasági írónő történetét meséli el: a naplószerű elemekkel is dolgozó regény egyszerre ragad ki részleteket a főhős mindennapjaiból és idézi fel a nagy- és dédszülők, az egykor vágóhídon dolgozó, majd az otthon disznókat tartó család anekdotáit. A szöveget átszövik az ellenétek, amelyek közül a leginkább szembetűnő, a kötet kapcsán egyértelműen szignifikáns test-problematikához fűzhető tisztaság‒szennyezettség oppozíció, amely mintha a főszereplő figurájában egyesülne, illetve viaskodna az egész köteten átívelve: „Amit csak tudok, eltakarítok, talicskába dobok. Amit csak bírok, magamba töltök: kidobott krumplihéjat, romlott ételt” (55.) Az elbeszélő minden egyes tisztítási rituálét részletez, miközben csontot súrol, beleket tisztít, vagy részletesen arról beszél, melyik mosószert választja: „Reggeltől estig súrolnék, ez a leghőbb vágyam, hiszen tudom, a lányoknak egy életre soka dolguk, ha jóvá akarják tenni, hogy van apjuk” (45.) Ahogy a főhősnek, a család valamennyi tagjának életét meghatározza a szövegben rendszeresen felbukkanó, ezáltal pedig még kényszeresebbnek ható tisztításmotívum. A szereplők krumplit pucolnak, ruhát tisztítanak, vagy éppen újszülött csecsemőt: ezek a folyamatok soha nem semleges tevékenységekként jelennek meg a szövegben, hanem mindig súlyos jelentéssel, tanulsággal és értékkel bíró cselekedetekként szűrődnek át az elbeszélésen. A narrátor mégis mindehhez kellő iróniával fordul: „Pedig az abszolút boldogság (amiben egyre tökéletesebb vagyok), tudom, hogy színtiszta sterilitás, műanyag flakonban tárolt olcsó, átlátszó folyadék”. (52.) A regény nyelve által generált, apai és anyai oldalról érkező impulzusok közötti feszültség ezen ellentétpár tekintetében is különösen sokatmondó. A főszereplő erre szüntelen reflektál, így köti a tökéletlenséget, de a szavak utáni vágyat és az írást is az édesapa, illetve a nagyapa figurájához. Az anyai oldalon, mindezzel mintegy szembe helyezkedve, a tökéletességre való törekvés érződhet: „Anyám tanácsa, a szépségeddel bűvöld, az arcoddal, a testeddel, mosolyogj, és ha lehet, inkább ne szólalj meg!” (39.)

A szöveg határai a műfajok, a regény fiktív tere és ideje, a szereplők, illetve azok testeinek tekintetében is folyamatos mozgásban vannak. A dédmamából kiállított preparátum lesz, a tata disznóvá változik, az ólban tartott állatok és a családtagok test-képei és szabályrendszerei közötti válaszvonalak fokozatosan foszlanak szét: „Borzalmas tél volt, a nagy hideg miatt apámék alig hagyták el a házat, és a dédnagymama nagy, hájas teste vagy négy napig ott feküdt az ólajtóban. Csak tata és én sirattuk meg. Apámék kitömették, és berakták a tata műhelyébe” (119.) Szintén sokatmondóan: „Apám ébredés után beül az ólba, a mama régi, szétnyitható ágyán megágyaz” (83.). Később az édesanya figurája is ehhez hasonló transzgresszív szövegeken keresztül formálódik meg, amely az azt megelőző tisztaság‒piszok ellentétpár fényében még jobban súlyosbítja a szöveg test-idegenség tapasztalatát: „Látták az anyámon, hogy piszkos. Mintha belesétált volna az iszapba. Apám, a tata és a nővérem csutakolták, anyám meg (a koszos állat) prüszkölt, rázogatta a szőrét. A kád szélére rakott törülköző (fehér, frottír, anyám vette a piacon, magyar termék) már tiszta lucsok volt” (115.) Ambivalens módon az édesanya testéhez éppen a tisztítás folyamata során rendelődnek hozzá az állatias jellegzetességek – a szöveg ilyen és ehhez hasonló eszközökkel mindvégig képes megtartani és fokozni azt az állandó feszültséget, amelyet saját ellentétpárjaival hoz létre.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vidosa Eszter, Ambroozia.hu, 2017/4.

2018-01-02 17:11:52
Boldizsár Ildikó
Boldizsár Ildikó és a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület csatlakozott a Művészek a klímatudatosságért csoporthoz, és vállalták, hogy összegyűjtik a világ népmesekincséből azokat a meséket, amelyek a...
Dragomán György
A Jég megrázó novella a menekültekről, a befogadásról és a kirekesztésről.
Dragomán György művének illusztrációit a fiatal grafikus, Turi Lilla készítette.
Radnóti Sándor
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják szerzőjük életútját...
RAJK LÁSZLÓ
Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre kötetünkben. Gazdag életpálya...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ