„Nem kell a pénz, csak engedjék meg, hogy azt mondjunk, amit akarunk” (Dunszt.sk)

A címben idézett kijelentés Lipcsében hangzik el 1957-ben, egy végigmulatott éjszaka során Herr Wolf lakásában, amely ahhoz a lányinternátushoz tartozik, amelyben Frau Wolf dolgozott. A tizenhét éves, tornatanárnőnek készülő lányok, akik a szabad szólás- és véleménynyilvánítás óhajával cseperednek, Párizsról álmodnak, „ahol a világ minden könyvét el lehet olvasni, és mindenki nejlonharisnyában jár”. A marxizmus szakos egyetemisták álláspontja ugyanez. Noha Kelet-Berlinben és Lipcsében García Márquez elbeszélése szerint meglehetősen lehangoló a helyzet 1957-ben, Párizs még mindig közelebbinek és elérhetőbbnek tűnik, mint bármelyik másik hely, ahol a leendő író ez idő tájt megfordult.

Az Utazás Kelet-Európában a kolumbiai szerző berlini, lipcsei, prágai, varsói, krakkói, moszkvai és budapesti körútját örökíti meg a szovjet fővárosban rendezett fesztivállal a csúcsponton, bő egy évtizeddel a világháborút, nagyon röviddel az élő sztálinizmust, és csupán tíz hónappal az 1956-os magyar forradalmat követően. Egyértelműen Magyarország és Budapest nyújtja tehát a leglehangolóbb képet, és ez az az ország, ez az a főváros, amelyet a legsötétebb tónusokkal rajzol meg a fiatal kolumbiai újságíró.

Arról nem esik szó, legfeljebb nagyon elszórt és apró, a hétköznapi életet érintő megjegyzéseket találunk, milyen baloldalinak lenni az ekkori Kolumbiában. A vasfüggönytől keletre azonban mintha a színes film fekete-fehérbe, avíttba váltana, a kettősség pedig kicsinyítő tükörként természetesen Berlinben mutatkozik meg a legélesebben. ’57-ben ugyan még ingáztak a város két része közt a munkások, a keleti határszakasz mellé épített új, tetszetősnek ható lakóépületek azonban ugyanolyan Patyomkin-faluként sorakoznak, mint a nagyobb kelet-európai városok középületei és terei. A budapesti műemlék- és múzeumlátogatásoktól besokalló szerző például egyik nap fogja magát, és kiszökik a Rákóczi úton található szálloda hátsó lépcsőjén, hogy igazi újságíróhoz méltó módon, a nép közt elvegyülve, vele érintkezve pillanthassa meg a nemzet valódi arcát. García Márqueznek, részben találékonyságánál, részben kiváltságos helyzeténél fogva az összes helyszínen sikerül a saját maga számára megfelelő módon behatolni abba a város- és társadalomtesbe, amelynek rövid megismerésére szerződött, és ami a fesztiválozás úti célját alkotta. Paradox módon ő és kollégái a „nyugati delegáció”, akiket el kell bűvölni, ők azonban nem a bűvölet jegyében érkeznek.

Az újságíró két útitársáról, Francóról, az olasz világcsavargóról és Jacqueline-ről, az indokínai származású párizsi tördelőszerkesztőről nem sokat tudunk meg; az olvasónak néha az a benyomása, hogy talán fiktív karakterek, a történetek azon pontjain jelennek meg, amikor valamilyen helyváltoztatásra kerül sor. A városlátogatások dinamikáját is a mozgás adja: nyugatról egy francia kocsival át a vasfüggönyön, Nyugat-Németországból Kelet-Németországba, a kapitalizálódó, dinamikusan fejlődő Nyugat-Berlinből Kelet-Berlinbe, majd Lipcsébe, utána pedig különböző vonatokkal Prágába, Varsóba, Krakkóba és Ukrajnán (a Szovjetunión) át Moszkvába, végül onnan Budapestre. Az országhatárok közti átlépés sohasem problémamentes, órákat kell vesztegelni az útlevél-ellenőrzés, a vám, a hatósági vizsgálatok és a bürokrácia miatt, szigorúan ellenőriznek valamennyi szerelvényt, a legérdekesebb és bizonyos értelemben legmulatságosabb azonban a Lengyelországból a Szovjetunió fővárosába tett hosszadalmas út. A szállodaként működő vonatokon ugyanis napokig, sőt olykor hetekig utaznak a szovjet emberek és katonák a birodalom keleti részéből Moszkvába, a birodalom nyugatibb tartományaiba és vissza, a nagyobb állomásokon orvosi rendelők működnek, az orvosok végigmennek a kocsikon, és leszállítják a fertőző betegeket, ellátják azokat, akik rászorulnak.

Az utazások és a hivatalos látogatások melletti elvegyülés nyilvánvalóan az idegenség és az ismerősség hagyományos tapasztalati horizontjában keletkezteti García Márquez benyomásait és meglátását a kelet-európai hatalmas blokkról. Kelet-Berlin háborús lepusztultsága és Lipcse szomorú üressége, féléjszakai klubjainak és szállodáinak enervált bujasága poros, dohos, levillanyozó képet sugall.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: , Dunszt.sk, 2017. december 29. 

2017-12-29 16:50:41
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ