Magyar világ (Élet és Irodalom)
(kiadvány: Kőbéka)

Ez a „mesély” szerencsésen ötvözi a disztópia és a történelmi regény, a szürreális szatíra és a fantasztikumra épülő pamflet elemeit. Hasonlít a Feleségversenyhez, de sokkal jobb. Illeszkedik több mostanában megjelent disztópikus mű közé (Margaret Atwood, Kemény Zsófi, Potozky László, Totth Benedek). Ugyanakkor máris a jelenlegi rendszer bírálatát látják benne olvasói, ez sem volna kevés, de ennél többről szól: a történelmi „fejlődés” reménytelenségéről.

A szerző, aki Spira nevű ősét és saját magát is beleírta a szövegbe a 127. oldalon, nem tagadja meg habitusát. Negatív antropológiája fölülmúlhatatlan. Az emberi butaság, sötétség, sodródás, primitívség nem ismer nála határokat. Stílusa pedig magával ragadó, pergő a történet, sziporkázó a humor. Bár sokszor túlzsúfolt az elbeszélés, egy oldalon tucatnyi poén, elképesztően sok erős ötlet torlódik össze, alig lehet követni, néha már kioltják egymást.

A Kőbéka sok mindenben rájátszik Voltaire Candide-jára az egyházellenességtől az egzotikumokig, még a jezsuiták és a majmok is emlegetve vannak mindkettőben. Mindkét mű rövid, könnyű, gyors és szellemes. A szatirikus kalandok mindkét esetben történetfilozófiai gúnyiratként is olvashatók.

Mikor ezt a könyvet olvasom, olyan híreket hallok, amelyek akár ebben is lehetnének. Két hazai nagyúr, akinek a felvilágosodás szellemében bíróság előtt kellene felelnie az ország tönkretételében játszott szerepe miatt, jól összeveszett, és most harcuk kimenetelétől függ a jövőnk. A katasztrófavédelem a tűzoltók helyett a kéményseprőket küldi az égő házba, egy ember meghal. Magyarul nem tudó ukránok települnek át tömegesen a határ menti falvakba, pardon: községekbe (23.), a többszörös nyugdíjért. A királyi ellenzék azon dolgozik gőzerővel, hogyan veszítse el a választásokat. A királyi látszatellenzékkel való leszámolásnak is mindig van apropója, még ugyan a való életben nincs „vasúti szabotázs” (36.), egyelőre megteszik az áron alul vett plakáthelyek. „A nép tökhülye, hiszen mindig idió­tákat választ maga fölé” (69.), ha véletlenül mégse, az a kivételes helyzet. És nem csak mi, magyarok vagyunk hülyék, hanem az egész világ az. Spiró György remekül meg tudná írni a napi híreket.

Új művét szerencsésen „mesély”-nek nevezi, nem elemezhetem tehát regényként, bár az olvasó úgy fogja nyilván olvasni. A műfaji különbség annyi, hogy egy mesélyben még annál is többet szabad, mint egy regényben. Bár, amennyiben Esterházy Fuharosok című prózaversét regénynek lehet nevezni, akkor talán a legjobb magyar regény Kassák A ló meghal, a madarak kirepülnek című poémája. Spiró pedig akkor is regényt ír, ha nem regényt ír.

A Kőbékában (melynek címét az író maga magyarázza meg az első fülön, a 202. oldalra utalva az olvasót) riasztó képet vázol országunk és világunk jövőjéről. Ebben a negatív utópiában visszaáll a királyság, a „rexesítés” azt jelenti, hogy Első Karabélyos Károly király mindenkitől elvesz mindent, majd szpáhibirtokokat osztogat hívei­nek, ha elfogy az osztogatnivaló, összevész néhány hívével, hogy legyen mit tovább osztogatni. A királypártnak öthatoda van, az ellenzék névleges. A király a neki behódolók jövedelmének elveszi a 97 százalékát, ezért Háromszázalékos Karcsi Királynak is hívják. Létrehozza zsoldosokból a Kitibát, a Királyi Tisztogató Bandériumot, de lehetőleg nem veti be. Viszont bevezeti a migránsadót, az egyházi adót triplájára emeli, és eleve levonja minden jövedelemből, szegénységi bizonyítvány kiállítására kötelezi még a gazdagokat is. Lakodalmas rock szól mindenhol reggel nyolctól este nyolcig.  Az „internetes tevékenység” tiltott. Az ország hanyatlik, bár „a visszafejlődő országoknak juttatott alap”-ból még kap némi segélyt, miközben a Civilizált Uniót a király emberei jól kijátsszák. Egy kamaszfiút (tehát kiskorút) terrorcselekményért ítélnek el, mert „félig elfogyasztott kiflijét odaadta egy szembejövő menekültnek”. A fiú nem tudta, hogy az illető menekült, de a kamera igen. A végén már hármas szögesdrót, aknamező és határvadász különítmény védi körben a hazát.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Károlyi Csaba, Es.hu, 2017. december 15. 

2017-12-15 12:46:35
Dragomán György
A Jég megrázó novella a menekültekről, a befogadásról és a kirekesztésről.
Dragomán György művének illusztrációit a fiatal grafikus, Turi Lilla készítette.
Radnóti Sándor
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják szerzőjük életútját...
Radnóti Sándor
Radnóti Sándor esztéta, filozófus könyve egy memoár helyetti memoár: személyes emlékekben bővelkedő portrék füzére, amelyek egy hosszabb interjúval kiegészítve mégiscsak kirajzolják szerzőjük életútját...
RAJK LÁSZLÓ
Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre kötetünkben. Gazdag életpálya...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ