Demo-verzió (Helikon)

Erdélyi Miklós Metán című szövegében írja: feltűnő, hogy a töredelmesen mindig csak egyetlen összefüggésben jelentkezik. Például törődötten sok mindent lehet csinálni, de töredelmesen csak egyetlen egyet: a bűnt bevallani. De ha a vers demokratizmusa működésbe lép – írja Erdélyi, és más összefüggésben lépteti fel a megláncoltakat, a szabadság fuvallatát érezzük. Akkor nemcsak a bűnt bevallani, de a verset is be lehet fejezni töredelmesen. S ha egy szöveg demokratizmusa ismét beindul, és a szabadságnak ez a bizonyos fuvallata megérint (Bán Zsófia: Turul és dínó), könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy hátrálni sem csak meg lehet többé, hanem vissza is – „egészen odáig, ameddig lehet, amíg falba nem ütközünk”. Hogy a hátrálás nem amnézia, kapituláció, visszavonulás, megadás, hanem (emlék)munka, az egyéni és társadalmi ágenciának a helyzetbe hozása, a múlt eseményeinek visszaszerzése (centiméterről centiméterre).

Bán Zsófia esszékötetében ez a hátrálás fontos feladat, az olyan eseményekig való visszalépés, amelyek nincsenek jelen a magyar (és európai) kulturális emlékezetben, amelyekről ez a kulturális emlékezet hallgat, vagy amelyektől következetesen elfordul. Ilyen például a hatszázezer zsidó magyar állampolgár megsemmisítésében való aktív részvétel, az I. világháborús és poszt-auschwitzi traumák, az amerikai eugenika-mozgalmak, és az ezeket követő vagy ezekkel párhuzamosan működő eugenikai hátterű erőszakhullámok (a két narratíva – az amerikai eugenika-mozgalom és a náci genocídium – közötti kapcsolat) stb.

De a szerzőt elsősorban az érdekli, hogy mi látható egy vibráló, kimerevített pillanatban (plakáton, banneren, képen, filmkockán), a zsigeri szinten érzékelhető dolgok (egy rúzs árnyalata [L’oreal 892 Raisin Rapture], az Andrássy úton izzó, cseppfolyós, frissen szétterített, még gőzölgő aszfalt), melyek csak később válnak történelemmé. Perspektívája mindig az egyéné, s a „történelem” is a magántapasztalatokon, az emberi élet személyes és töredékes pillanatain keresztül mutatkozik meg. Ezek az elkapott, érzéki, illékony momentumok lényegülnek át a szemünk előtt a történelemnek nevezett nagy elbeszéléssé. Ez a típusú építkezés azt állítja, hogy a kollektív emlékezet nem léphet működésbe a személyes emlékezetmunka, az önreflexió és önszemlélés mozzanatai nélkül, s Bán arra hívja fel a figyelmünket, hogy ez különösen így van egy olyan országban és kultúrában, amelyben rendre az (kívülről és felülről irányított) emlékezetpolitika csődje mutatkozik meg.

A szerző kitüntetett horizontja a vizualitásé. Számára az az izgalmas, hogy a vizuális emlékezetkultúrán keresztül hogyan, milyen módon lehet rekonstruálni azt, ahogy működik egy adott (traumatikus) esemény reprezentációja és az ezzel kapcsolatos önreprezentációk. Hogy mi történik az így létrejött képek olvashatóságával és nézhetőségével, ami különösen izgalmas az általa elemzett Lengyel-könyvek kontextusában, vagyis, hogy ki és hogyan nézi azt, amit néz, illetve még inkább, hogy ki és hogyan nézi azt, hogy a film/kép készítője mit hogyan néz. A legtöbb szöveg éppen azt igyekszik felderíteni, hogy milyen vizuális és narratív formákat használunk arra, hogy a kulturális és történelmi emlékezetünket reprezentáljuk vagy elrejtsük, esetleg meghamisítsuk. Ezek a megfigyelések pedig többnyire annak a belátásához vezetnek, hogy „nincs ártatlan szem, ártatlan nézés, s hogy a Másikhoz való viszonyban ilyen módon mindig ott ólálkodik a Harmadik” s hogy a reprezentáció mindig egy nézésnek a látványa is. A látásunk egy folyamatosan jelen lévő kulturális-politikai szűrőn keresztül működik, s olykor a „puszta látás” tekintetté válik. De a kötetben elemzett installációk, performanszok, szövegek és filmes alkotások arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak tekintet van és látás, hanem odanézés, odafordulás, részvétel és bevonódás (ezzel együtt pedig tudomásulvétel) is, amely a hátrálás eszközeként működhet, illetve megoszthatóvá tesz néhány elemi tapasztalatot.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kész Orsolya, Helikon.ro, 2017. szeptember 25.

2017-09-25 14:21:11
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ