Emlékirat emlékek nélkül (Revizor)
(kiadvány: Szög a zsákból)

"Elmegyek marxizmust tanulni. S akkor kiderül majd, hogy az elmélettel van-e baj, vagy „csak” azzal, ahogyan alkalmazzák. Ne tessenek röhögni! Hülyegyerek voltam, akinek a tudatából ráadásul törlődött mindaz, amit átélt." MESTERHÁZI MÓNIKA ÍRÁSA.

„Nem emlékszem a gyerekkoromra” – ezzel a felütéssel indul Vajda Mihály önéletrajzi kötete. A mondat, mint kiderül, az első kilenc évre vonatkozik: a kontinuus emlékek a németek bejövetelével, 1944. március 19-ével kezdődnek, amikor a szülei hirtelen a gyerek előtt is beszélnek a legfrissebb döntéshelyzetről. 

Ez az emléktelen kisgyerekkor a kiindulás, bár a tabu megfogalmazásával, rögzítésével valahogy mégis sikerül mögé lesni, és ezt-azt meglátni: a nagyapa alakját, a villamosvonalakat, egy cselédet, a szülők közötti síri csendet. Vajda óvatosan figyeli az emlékeket: „ezt csak tudom, emlékezni nem emlékszem rá”, analitikusan, ami a külvilágot illeti, ugyanakkor – ami a szülőket illeti – mítoszt vagy legalábbis történetet teremtve a hiány köré, mégis megtorpanva: „Őszintén szólva szándékosan nem kutakodom.”  

Az olvasó figyelmét eleve felkeltő, igen személyes keresés azáltal válik a Tények és tanúk sorozat fontos darabjává, hogy a szerző a 20. század történelmét hívja evidenciául a családtörténet egyes részleteinek kikövetkeztetéséhez. Ahogy szerencsésebb korokban nyaralásokhoz, munkákhoz, baráti kapcsolatokhoz, születésekhez, halálokhoz tájoljuk az ilyesfajta emlékkeresést és nyomozást, a Szög a zsákból támpontjai a nácizmus kiépülésének időpontjai. Magda, az anya elnyeri a porosz Képzőművészeti Szövetség egyéves ösztöndíját, de 1933 tavaszán már nem utazhat ki Berlinbe. Ekkor kötnek házasságot a szülők. Megszületik Vajda, a család egy villát bérel Mátyásföldön, majd ’38 nyarán, ismeretlen okokból visszaköltöznek a belvárosba. „1938-ban a hírhedt antiszemita Endre László lett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja. Talán – és meglehet, hogy ez a feltételezés a legvalószínűbb – a szüleim úgy gondolták, jobb ilyen időszakokban a nagyvárosban.” Ahogy a szerző keresi a kimaradt éveket, anyja depressziója okait, apja háttérben elhomályosuló alakját, a visszaemlékezés előhozza a magyar zsidó polgárság jellegzetes dilemmáit: a kikeresztelkedést (nem erkölcsi kérdés, inkább irrelevánsnak tűnik), a kivándorlást (hosszú, konstruált – inkább, mint négyéves korból rekonstruált – párbeszéd a szülők közt, nincs döntés, tehát maradnak), a gyerek előtti hallgatást, és általában a túlélők hallgatását, a Sorstalanságból is ismert felejtést (habár Vajda történetében a szülők házasságából eredő személyes elfojtás és háborús elhallgatás egybeesik). 

A személyes emlékezés tíz hónapja, a csillagos házban és a gettóban töltött idő alatt a tízéves gyerek is átéli az emberi méltóságtól való megfosztást, az üldözötti státuszt, noha „bizonyos hibák eredményeképpen” életben marad, nem deportálják. Ebben a minőségében lehet „a végül is be nem következett vég kezdetének tanúja”.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Mesterházi Mónika, Revizoronline.com, 2018. március 4. 

2018-03-04 13:26:18
Versek a szövetségről és a magányról
Távoli világok és egymást tükröző történetek találkoznak Tamás Zsuzsa kötetében. Az egyik világegy szibériai remetenő alakja köré épül: álomszerű párbeszéd, amelynek létrejötte...
A legkövérebb magyar ember végeláthatatlan előadást tart a tömpemizséri kultúrházban az egészséges táplálkozásról és a méregtelenítés csodájáról, közben sűrűn öblögeti torkát...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ