Kép és kultusz (Élet és Irodalom)
(kiadvány: A Manhattan-terv)

A képek történetében megfigyelhető kultusz nem csupán gyakori témája, de éltető közege is Krasznahorkai nyelvi művészetének. Hiszen a jelentős életművel rendelkező író jellegzetes külső tulajdonságai (hosszú haj, szakáll, kék szem, kalap, fekete öltöny…) valamiféle ikonikus–mitikus állandóként kísérik, vagy ha tetszik, keretezik a szövegekre vonatkozó (arányos) tiszteletet, olykor (aránytalan) imádatot. Mi több, a Krasznahorkai-kultusz tárgya sokszor nem is annyira a szöveg (poétikai minősége) lesz, mint inkább a szerző (ikonikus alakja). Könnyen visszájára fordulhat hát az irodalmár Roland Barthes egykori fordulata, amennyiben a szerző metaforikus halála helyett nem ritkán immár a szöveg szimbolikus halálát tapasztaljuk. Amit ma sem hívna másként az Ady-kultuszt ostorozó Kosztolányi, mint ahogyan 1929-es vitairatának címében nevezte: „az írástudatlanok árulása”. Az írástudók felelőssége manapság pedig az volna, hogy a látványos vizuális túlkínálat közepette is inkább arra figyeljenek, ami a lényeg: a szövegre. Vagy, miként esetünkben, azaz a szépíró Krasznahorkai és a fényképész Ornan Rotem közös vállalkozása esetében: a szöveg és a szöveget kísérő képek kapcsolatára. Már csak azért is, mivel volt erre példa korábban Krasznahorkai pályáján, a festő Max Neumannal közösen jegyzett könyv, a 2010-es ÁllatVanBent formájában.

Krasznahorkai László egyik korábbi elbeszélésében, amely a hangzatos C[h]risto morto címet viseli, ironikus körülmények között felbukkan a széles látókörű és nagy hatású művészettörténész, Hans Belting, aki például Kép és kultusz című könyvében alaposan körüljárta a premodern kultikus kép és a modern művészeti kép különbségeit, illetve a különbségek ellenére érvényesülő átmenetet a két képtípus között. Ráadásul a Krasznahorkai-elbeszélést tartalmazó 2011-es kötet, a Seiobo járt odalent több írásában is hangsúlyosan jelen van az esztétikai kép időszakát megelőző szakrális kép iránti elkötelezettség, vagy legalábbis a fájdalmasan mohó vágy, hogy modern (vagy posztmodern) körülmények között újratapasztaljuk a kultikus kép egykori misztériumát, amely átváltozott vagy eltorzult formában egyébként is minduntalan mutatkozik jelen környezetünkben – a legtöbb esetben valamiféle (kereskedelmi vagy politikai célú) vizuális környezetszennyezés formájában. Éppen ezért kell megbecsülnünk a képek iránti egykori tisztelet (vagy imádat) újraéledésének színvonalasabb változatait.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bazsányi Sándor, És.hu, 2018. június 29.

2018-06-29 12:52:01
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ