Privát Erdély-történetét írta meg az Egy dadogás történetében Vida Gábor. A regényes önéletrajzban/önéletrajzi regényben egymásba mosódik a külső és a belső erdő, és egyre erősebb körvonalakat kap egy rém rendes baróti és kisjenői család.

Az Egy dadogás története erőteljesen lemodellezi az igazság és a látszat. A családjának a látszat (látszólag) mindig előbbre való az igazságnál. Ön szerint miért alakult ez így?

Mindig van magunkról alkotott kép, ami nem fedi a valóságot, hogy miért van a kettő között akkora távolság, engem az izgat. Az önképünk is a valóság része. Kelet-Európában nem erény az önismeret, az önkritika a gyengeség jele. Aki beismerő vallomást tesz, azt széttépik a többiek. Azt is tudjuk, hogy az ideológiáért sokszor hajlamosak vagyunk feláldozni a valóságot, egymást és önmagunkat is.

Milyen lelkiállapotban vágott neki egy ennyire vallomásos szöveg megírásának, és milyen lelki folyamatokon ment keresztül, mire leírta az utolsó szót?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rostás Eni, Könyves.blog.hu, 2018. július 2.