Szabó T. Anna legújabb kötetében a határátlépés, a bezártság és szabadság mindannyiunkat érintő kérdéseiről olvashatunk

„Sehol nem volt még a kerítés, amit abban az évben a könyvem címéül választottam – fájdalmas, sötét tónusú kötet lett, pedig először csak egy kertről akartam írni benne, aztán mégis a kerítések közé zárt szabadságról, a maradék belső terekről kellett beszélnem, pedig akkor még nyitva volt Európa, még nem épültek vissza a drótakadályok, még csak novellát írtam a pengés drótról és verset a totális agresszióról – de ott és akkor, a tenger felett, váratlanul mégis teljes hangerőre kapcsolt bennem a vészjelző. Hová lehetne elbújni ezen a földön, milyen szegletén húzhatom meg magam a világnak, ha ki akarok iratkozni a történelemből?” – a kérdés adott, Szabó T. Anna felteszi az olvasó helyett is korának – múltjának és jelenének – legégetőbb kérdését. A Határ úgy szól a szabadságról, hogy közben minden annak elérésére tett erőfeszítést, az akaratos gyermeki csínyeket és a felnőttek piszkos játszmáit egyaránt tematizálja. A határátlépés traumája több szinten jelenik meg az írásokban, míg helyenként a nagyon is valós országhatárokról, addig máshol a lélektani határvonalakról, a titkok és hazugságok közti határokról, vagy a bőr, mint a testünket, csontjainkat és aprócska izmainkat határoló, elválasztó felület szerepéről olvashatunk. Az emberek között feszülő, gyakran áthatolhatatlan falak a politikai és történelmi események által kialakított határvonalakkal párhuzamosan jelennek meg a novellák szövedékén keresztül, s alkotnak olyan rácsozatot, amelyben csupán elfogadásra képtelen módon vergődni, vagy megalkudni lehet. A menekülés önmagunk vagy a másik feladásával jár. Nagynénik, nagymamák és nagypapák, kedves szomszédok, a legjobb pillanatban érkező angyalok mégis mind-mind arról mesélnek, vagy arra tanítanak, hogy miként őrizzük meg önmagunk egy sokszor arctalan, percenként múló világ szélén egyensúlyozva.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Népszava.hu, 2018. július 31.