(kiadvány: Sötét tus, néma tinta)

Az élet homályosságának lenyomata? Annak a véget nem érő körfolyamatnak a tusrajza, japánmetszete, esetlen vázlata próbál lenni, melyet egyesek örök életnek neveznek? Kovács András Ferenc kötetéről van szó, mely hét évnyi termést állít elénk, egymástól meglehetősen elütő versekben.



A cím jelentése, mibenléte máris elbizonytalaníthatja az olvasót abban a tekintetben, hogy mivel is van dolga. Megejtő a tematikus sokszínűség: ?tó, cseresznyefák, hold, szél, tücsök, kabóca?, József Attila utolsó levelezései, ?w.marty doktor úrnak hat recipéje?? és Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjének versbe foglalása. A címbeli ?néma? kifejezés valamiféle hiányt feltételez. A vizualitás ósdi maradiságát? Vagy a negatív zeneiség jelzője lehet? Akár Wittgensteinre is gondolhatunk, vagy arra a modern korszellemre, mely szerint: ?ha leírsz, kiadsz magadból valamit, valamilyen szinten vesztessé válsz.? Kettősség: sokszínűség és hiány.

A borító tervezője is valamiféle hiányt akar érzékeltetni velünk a fekete, alábukó, varjúszerű madárral, illetve a csak részletében megjelenő, virágba boruló fával. A madár talán a hanyatló élet, a múló idő szimbóluma. A fülszövegben szereplő, kissé nehezen értelmezhető vers is ráerősít feltételezésünkre, hiszen a lírai én csupán csak egy japán vázlatkönyvnek nevezi kötetét, melyben rontott rajzokat, tört vonalakat találhatunk.



Ezek alapján azt kérdezhetnénk, a mélyből feltűnő, előbukkanó emlékekről van tehát szó? Mondhatnánk: kétségtelenül. Alábukó madár, aki éppen az emlékekbe merül el? Érdekes elképzelés, sőt rendhagyónak is nevezhetnénk. Ez a kötet az elmosódott élet(szakaszok) könyve, a határok átléphetőek, szinte el is tűnnek.

A fent említetteket alátámasztják a ciklusok címei. Az első ciklus címe Föltámadás, majd sorban: Teremtmények, Nyomolvasás, Visszavonások. A logika mindenki számára egyértelmű. Azzal, hogy költőnk verseskötetének első szakaszát a föltámadás aktusáról nevezte el, megteremtette a keresztény európai hagyomány egy sajátos aspektusát, illetve körkörössé tette az emberi létezést, hiszen a ?visszavonások? után akár a föltámadás pillanata is állhat, és így tovább. E logika szerint az egyes ciklusok életszakaszokat jelölnek, melyek így az időtlenség benyomását keltik. Itt kell megemlítenünk még a kötet legelején álló programadó verset (Újévi vers, csak ennyi), melynek értelmezési középpontjában a vers születése állhat: a megrúgott jégszilánk, mely sikoltva csúszik a jégen, ?csak él, / a téli létben / ő is fénytelen, törött, / kihűlt, de titkon / lelkesült dolog??, ?égtükör?. Ezzel szemben a kötet legvégén szereplő, a kezdő versre szándékoltan rájátszó írás konkrétan az emlékek felszámolását veszi célkeresztbe. A kötetben szereplő versek motívumai sejlenek fel negatív kontextusban, az időskori erőtlenség gesztusával.

A kötet legizgalmasabb szakasza úgyis az utolsó, melynek egyik meghatározó eleme a fény (Kilépés a fénybe, Fény, arany, korom, Koan alkonyi fényben), melyről akár Goethe híres mondása is eszünkbe juthat, amit halálakor mondott: ?Mehr Licht!?. Ebben a szakaszban kap helyet a K.626 című írás is, melyet Mozart utolsó, halála miatt félbemaradt műve (Requiem) ihletett. A verset mintha maga Mozart vetette volna papírra: a darab kölönböző tételeire egy-egy verset faragott a költő, melyet összeolvasva a darab keletkezésére ismerhetünk rá.

Összeségében elmondhatjuk, hogy az erdélyi költő ezen verseskötete megpróbál többféle befogadói területet megmozgatni, stimulálni ? és pontosan ettől válik nagyon nehezen értelmezhetővé az a versmennyiség, melyben helyet kap a távol-keleti kultúra, az európai szonetthagyomány és a magyar költészetre való utalás. A ciklusokat talán nem lehet oly élesen elválasztani, bekategorizálni, hiszen mindegyiken áttetszik a halál, a nihil légköre is. Nem lehetne egyértélműen haikukat tartalmazó kötetnek nevezni, inkább egy érdekes játék: a költő néha megejtő, de sokszor érthetetlen játékot űz a kultúrákkal, mely a verscímeken is letapogatható (Amerikai szonett, Japán hexameterek). Mindezek ellenére a költő létfelfogása figyelemreméltó.

Kovács András Ferencnek számos méltatója akadt az elmúlt években, egyre táguló életművét sok kritika értékelte, és a hazai kánonban jól érzékelhetően elfoglata helyét. Méltatói hozzánk hasonlóan állítják: verseinek középpontjában az ?utaztatás?, a világirodalmi, kulturális reflektáltság áll. Ezekkel együtt nekem mégis hibádzik valami a kötetben. Talán a ?kelet? ilyenmérvű ütköztetése az úgymond ?nyugati? hagyománnyal kicsit keserű szájízt hagy az emberben, miközben persze éppen attól elgondolkodtató, mert szokatlan.

Kiadvány:
Kovács András Ferenc
Sötét tus, néma tinta
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
kuk.btk.ppke.hu
2009.11.23.