Takács Zsuzsa: A távollévő Isten mellett (Litera)

Egy idő után úgy éreztem magamat, mint aki egyszerre két műszakban dolgozik, nappal dr.Jekyll és éjjel Mr. Hyde. S hogy álmaimat korlátok között tartsam, egy idő után megszerkesztett, tizennégy soros verseket álmodtam. - Takács Zsuzsával összegyűjtött verseiről, A Vak Remény című kötetről Jánossy Lajos beszélgetett.

Lehet-e arról beszélni, milyen dilemmák előzik meg egy ilyen, a teljes életműre visszatekintő, azt átfogó kötet megjelenését?

Takács Zsuzsa: Az összegyűjtött versek története 2004-re megy vissza. Megkaptam a levonatot, és kétségbe estem attól, amit az életem során írtam. Találtam némi mentséget – néhány tucatnyi csaknem boldog verset, a kamaszlány kötetet –, de az összes versek megjelenésének gondolata megrémített. Volt egyéb okom is az összeomlásra. Legkisebb, akkor még csecsemő–unokám kruppos rohamai, a kampány, mely a határon túli magyarok állampolgárságának megtagadására buzdított (akkor még szó sem volt arról, hogy a választásokon szavazzanak is). Kétségbeesésem akkor hágott a tetőfokára, amikor valaki a kiadótól fölhívott, hogy elolvasta a levonatot. Az első pillanatban azt hittem, hogy gratulálni akar, a tetszéstől fullad el a hangja, de nem. Azt mondta, hogy rettenetes, ahogy a világot látom. Mint végszóra, közben csöngetett a hajtás-pajtás küldönce, és átnyújtotta a küldeményt. Kinyitottam a borítékot, beleolvastam a verseimbe, és Igazat adtam a telefonálónak. Felhívtam a kiadó igazgatóját, és azt kértem tőle, hogy csak az Üdvözlégy utazás! jelenjen meg, a régebbi verseket pedig felejtsük el. Fölajánlottam azt is, hogy fizetem a nyomdai költségeket. Morcsányi Géza kártalanítási ötletemet meg sem hallotta, de adott néhány nap gondolkodási időt.

Néhány nap múlva megismételtem a kérésemet; nem örült, de hallatlan nagylelkűséggel beleegyezett, hogy úgy legyen, ahogyan szeretném. Azt, hogy a most megjelent kötet ilyen lett, amilyen, neki köszönhetem tehát. Továbbá – és mindegyiküknek külön-külön – Dávid Annának, a kiadó új igazgatójának és két csodálatos szerkesztőmnek Schmal Alexának és Szalagyi Csillának. Külön köszönet a borító tervezőjének, Pintér Józsefnek, aki – Szilágyi Lenke emlékezetes fotójának felhasználásával – előző verseskötetem, a Tiltott nyelv címlapját is úgy tervezte meg, hogy többé más borítóval el ne tudjam képzelni. A Vak Remény címlapjával hajszálra ugyanaz történt. Alexa sasszeme és kiváló memóriája, Csilla kreativitása, felkészültsége hatalmas erőforrásnak bizonyult. Éjt-nappallá téve szerkesztettünk, javítottunk. Egymásnak küldött ímélekkel, mobilllal a kezünkben, személyes találkozások során. Csillával mind a ketten azt akartuk, hogy az új kötet álljon a gyűjteményes kötet élén, aztán jöjjenek a régebbiek, de hogy a könyvet az India-versek zárják, azt ő javaslatának köszönhetem.

Ilyen, ha akarjuk: vészterhes előzményekkel és dacára miként formálódott, alakult ki a szerkesztői koncepció?

Az elvetélt 2004-es kiadásban az Összes versek élén a teljes Némajáték állt volna, aztán kronológiai sorrendben a többi kötet. Se javítás, se átírás, minden maradt volna eredeti esendőségében. Nem készült volna szerkesztői utószó, se betűrendes címmutató. És természetesen nem lett volna ott , amit azóta írtam: A test imádása – India és a Tiltott nyelv. Most, hogy szerkesztés közben attól tartottam, hogy az újraolvasás során megint erőt vesz rajtam az önvád, ezért a kihagyandó versek kérdésében Csillára bíztam a döntést. Néhány napja a régi fotók és levelek között kutatva véletlenül a kezembe került Kemény István Celant ábrázoló képeslapja. 2004-ben, Szentendrén, a Költészet napján szerepeltünk együtt. Nyilván ott mondtam el neki, hogy félek, hogy ártanék az Összes versekkel az olvasónak. Megindító gondolat, írja a fenti lapon, de valójában nem is maga a gondolat, hanem a gesztus. Hozzáteszi, hogy maga is így érez néhány verse esetében.

A (vak) remény története miként kíséri végig az életét?

A kérdés persze szerteágazó. Kezdjük a végtelen sort a mesék hátborzongató történeteivel, mondjuk a Jancsi és Juliskával. Gyerekkoromban gyakran kértem anyámtól, hogy azt olvassa fel nekünk, holott gyötrelmes érzés volt átélnem a gyerekek sorsát. Mindig elsírtam magamat mese közben, de lépésről-lépésre követni akartam a történetet. Aztán a háború után szüleink az éhező és fázó Budapestről – máig sem tudom, mennyi időre – másfél vagy kéthónapra talán elvittek minket Jászárokszállásra fiatal cselédlányunk-pesztonkánk béresgazda-szüleihez. Az ő gondjaikra bízták a nővéremet és engem. Arról azonban, hogy ott is hagynak, nem szóltak nekem. Nyilván úgy gondolták, hogy túlságosan felizgatnak, ha elmondják, mi lesz, és biztosra vették, hogy megbékélek a helyzettel. Nem így történt. A háború, az ostrom, az óvóhely emléke nem hagyott bennem maradandó nyomot, hiszen anyám mellett voltam, de a tanyán töltött időt cserbenhagyásként éltem meg. A világba vetett vak bizalmam odalett. Nem tartottam többé sebezhetetlennek magamat. Talán ezért is lettem író.

A versei megidézik ugyan a korabeli világot, Budapestet elsősorban, annak állandóan esős, viseletes hangulatát, de a szövegek szinte sosem az úgynevezett közérzetlíra irányába nyitnak, hanem és elsősorban a szerelem fény- és árnykörébe rendeződnek. A szerelmi költészet nehézségeiről van szó, de nem feltétlen Petri szellemében. Ezek a versek szenvedélyesek, fűtöttek, reménykedők, hitehagyottak. A hagyománnyal nem konfrontálódnak programszerűen. Hogyan látja ma - egykori önmagát, például a nyugatosokhoz való viszonyát?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2018. szeptember 1. 

2018-09-01 18:22:08
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Bourdeaut, Olivier
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ