Szálinger Balázs új kötete a napokban jelenik meg a Magvető Kiadónál. Ez adott alkalmat arra, hogy Budapesten állomásozó zalai földinkkel szót váltsunk a „dolgairól”.

– Hamarosan jön a 361° című új kötet. Az embernek eszébe jut: de hát ilyen nincs is. Önmagába fordul vissza az a földrajz és történelem, a tér és idő, melyet a korábbi, 360°-ban elénk tárt? Vagy ez az a dimenzió, ahova még nem nézett be senki? Van ilyen szándék?

– Az első rész a körülnézés, ez a második a továbblépés akarna lenni. Kérdés persze, mi az a plusz, amit az ember hozzá tud vagy akar tenni a megismert világhoz. Mert amit hozzátesz, lényegében az teszi emberré. Én most ezt a nyelvben találtam meg. Egy gyönyörű településnév, dűlőnév, egy kipusztult falu, aminek csak a neve maradt meg – ez az az emberi teljesítmény, amit most a legérdekesebbnek tartok. Nemegyszer elvittem addig a pontig ezt a kötetet, ahol már öncélúan lubickoltam a nyelv szépségében, de pont ezek voltak a legihletettebb pillanatok.

– Volt szerencsénk belepillantani az új kötetbe. Egyfelől a folyó, azaz a Duna, méghozzá Szentendrétől egészen az Al-Dunáig szervezi a szövegek folyását, másfelől egymásra csúszik Zala és Erdély is. Miért?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Arany-Horváth Zsuzsa, Zaol.hu, 2018. október 4.