Catherine M. gyerekként a bántalmazó család elől menekült a fikcióba (Könyves Blog)
(kiadvány: Mesés gyerekkor)

Catherine Millet a kortárs francia művészettörténet kiemelkedő alakja, az Art Press folyóirat főszerkesztője, valamint a geometrikus absztrakció szakértője. Széleskörű nemzetközi hírnevét mégsem elsősorban ennek köszönheti, hanem a 2001-ben megjelent Catherine M. szexuális élete című könyvnek, amelyet azóta is minden idők egyik legmerészebb és legexplicitebb szexuális tartalmú regényként tartanak számon. A több mint 2,5 millió példányban elkelt regényt két, szintén életrajzi ihletésű kötet követte, a Mesés gyermekkor október közepén jelent meg a Magvető gondozásában.

Marcel Proust több mint 3000 oldalas, hétkötetes regényfolyamát, Az eltűnt idő nyomábant félig viccesen summázni szokták egy mondatban: „A kis Marcel író lesz.”. Catherine Millet harmadik életrajzi kötete hasonlóan összegezhető, az írónő gyermekkoráról szóló, a Proust-i életműhöz hasonlóan emlékezéstörténetként jellemezhető regény, az író megszületésének története. A magyar cím félrevezető, a mesés jelző az eredetiben többrétegű, álomszerűt és álmodottat is jelent, mely cím mögött a gyermekkor megkettőzésének gesztusa rejlik.

„Hívjuk ezt megkettőzött életnek; a megkettőzött élet dupla haszonnal jár. Először is boldog álomhangulatot teremt, aminek az eléréséhez ráadásul nem is kell túl sokat képzelődnünk. Csupán két egyidejű tudatszintre van hozzá szükség: az egyiken érzékeljük az élet tényeit úgy, ahogy lezajlanak, a másikon pedig azonnal áthelyezzük őket valamiféle elbeszélésbe. Vagy akár megkettőzött tekintetről is beszélhetünk”

– írja Millet regényében.

A valóság és a fikció párhuzamos léte önvédelmi mechanizmus, mely a bántalmazott vagy a családon belüli erőszak közegében felnőtt kisgyermekek gyakori menekülési útvonala. A kis Catherine a külső megfigyelő pozíciójába menekül, élesen pásztáz minden arcrezdülést, ruharészletet, szobabelsőt, mintha egy film szereplőit és díszletét figyelné meg, melytől elválasztja egy közvetítő közeg, a képernyő, miközben a vezetéknéven szólított, ezzel tovább távolított Simone, az édesanya öngyilkossággal fenyegetőzik. Apja alkoholizmusa, erőszakossága, vagy anyja egyre növekvő kényszeressége és szuicid hajlama csak úgy feldolgozható a kislány számára, ha elbeszélt történetté alakítja, kiszínezi, és iskolatársait rémisztgeti vagy szórakoztatja meséivel.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Apró Annamária, Könyves.blog.hu, 2018. november 6. 

 

2018-11-06 17:37:06
Fordította: Morcsányi Júlia
Lázálom az újrakezdésről
Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa...
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ