Aki családban él, jól tudja, semmi nem az, aminek látszik. A derűs hétköznapokon ki korán, ki később indul munkába, ám előtte gondosan felölti álarcát. A kiegyensúlyozott, harmonikus párkapcsolatban élő nő/férfi látszatát keltve tesz-vesz az irodában (vagy ahova épp hivatása köti), holott a valóság egészen más. Hétfőn mogorva és durcás vagyok, kedden szökdécselő bohémség és boldogság jár át, szerdán révetegen bámulom a különleges formájú felhőket, csütörtökön összecsapnak a fejem fölött a hullámok, pénteken ordítok, ha hideg a kávé, de akkor is, ha megfelelő hőmérsékletű. Szombaton alszom egész nap, vasárnap kapkodás, hogy szalad a ház, semmi nincs a helyén, jaj, sosem érem utol magam. Álarcunk mögött ott rejtőzik a valódi énünk, ám csak kevesen vagy talán senki sem képes felfedezni, megismerni, látni… De az is lehet, hogy egy idő után a kettő helyet cserél…

A Jelmezbál¹ című, nem mindennapi regényről töprengve jutottam arra a nem éppen arkhimédészi felfedezésre, hogy gyakran bizony úgy élnek egymás mellett az emberek, még a családtagok is, mintha nem ismernék egymást, mintha idegenek volnának. De vajon megismerhető-e teljesen a társunk? Bizonyos dolgokat elmond magáról, másokat megtapasztalunk az évek során, de ettől még tudásunk nem lesz megingathatatlan. „Tanulni kell a téli fákat” – figyelmeztetett Nemes Nagy Ágnes. Tanulnunk kell egymást is. Szülőnek a gyerekét, férjnek a feleségét, lánynak az anyját, apját, fiúnak a testvérét, nagybácsinak az unokahúgát, és sorolhatnánk a szövevényes rokoni viszonyokat. Mindenki másképp viselkedik a négy fal között vagy a tükör előtt, mint társaságban. Épp ez az, ami megnehezíti a társas kapcsolatokat. Vagy éppen izgalmasabbá teszi az életet.

Talán mindenkinek az életében eljön az a pillanat, amikor kíváncsi lesz a családfájára. Amikor időt s fáradságot nem sajnálva nekiáll kutatni a felmenőit, s nemcsak azért, mert ez mostanság menő, hanem mert tényleg érdeklik a gyökerek. A „honnan jöttünk?”, „hová tartunk?” kínzó kérdésekre aligha lehet másképp választ kapni, ha csak nem egy kiadós, bár veszélyeket is magában rejtő nyomozással.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gajdó Ágnes, Székelyföld, 2018/10.