Szabadulástörténetek. Kik szabadulnak? Honnan szabadulnak? Hogy szabadulnak, mit és mivel fizetnek érte? Többnyire életekkel. Magukéval vagy máséval. Nem sokan maradnak meg. VÁNDOR JUDIT ISMERTETŐJE.

"Írni tizenhárom évesen kezdtem, egy képet láttam meg, olyan tisztán és plasztikusan, hogy úgy éreztem, le kell írnom." (Dragomán György)

Nem irigylésre méltó, ha valaki a Rendszerújra képeit látja ilyen tisztán és plasztikusan. Képpé válik minden, kimerevedett fotóvá, de szigorúan fekete-fehér vagy inkább barnás, perzselődött, kunkorodó szélű régi fotóvá, képeslappá. A borító képe maga is ilyen. Rajta a novellákra jellemző színek, árad belőle az üresség, múlt és jelen összefonódik benne. Sokat elárul, de marad titok is, ami majd olvasás közben kólintja fejbe az olvasót: a borzalom feneketlen mélysége, a reménytelenség kiúttalansága, a menekülés igencsak leszűkített választéka. Az ókori sarunak tűnő fémszandálba bújtatott hiány. Hol van az ember? Porrá égett? Kilépett belőle? Reménykedhetünk? Vagy csak ennyi maradt belőle? Gépcsontváz?

A borítórészlet, ahogy minden novella is, mintha egy nagy egész kiragadott részlete lenne. Hol több darabot kapunk a kirakósból (Lokátorállomás, Gát, Döghecc, Rabság, Medvezsír, Borbála lányai), hol kevesebbet, de az összefüggés a szövegciklusokban is balladai, csak a nevek vezetnek fonalként. „Ott van mögöttük egy egész kötetnyi titok”, mondja a kötetről a szerző, s az olvasóra bízza, folytassa, fejezze be, találja ki, és a leírt, szóban megelevenedő képet képzelje el: milyen a gézen át orrlukba öntött fullasztó víz útja, a félelem savanyú szaga, a végtelen megalázottság, az ismeretlentől való félelem, a becsapottak kétségbeesett lázadása (Új lakóhelyünk). Megtalálható itt minden, ami hátborzongató: a koncentrációs táborok kísérletei, az atomrobbantás, az elöntött települések, a rutinból elkövetett, szakmailag korrekt gyilkosságok, a hétköznapi gyötrő fájdalom és a fájdalom okozta teljes őrület.

Itt nincs lényegtelen részlet, itt minden részlet önmaga és önmagában fontos, jelentést hordozó darabka. Amikor és ami történik, az akkor éppen a legfontosabb, élet és halál múlik rajta.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vándor Judit, Revizoronline.com, 2018. november 9.