Próbák és előadások elől húzza el a függönyt a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában Máté Gábor, a Katona József Színház színésze, rendezője és igazgatója most megjelent Színházi naplók című kötetében. Mindeközben betekintést enged magánéletének egyébként zárt szobáiba is. Szabó G. László

Egészen közelről látjuk, miképpen dolgozik színészként, hogyan nyúl egy darabhoz rendezőként, a háttérben pedig, ha csak mozaikszerűen is, magánéletének válogatott képei is megjelennek. A naplók első része a Julius Caesar színpadi megszületését dokumentálja 1993 decemberétől 1994 februárjáig, a bemutatóig. Az utolsó fejezet Az imposztor 2015-ös varsói előadásának izgalmas próbafolyamatába avatja be az olvasót. A kettő között, kétszáz oldalon, több más színpadi produkció elő- és utóéletébe is beleláthatunk, így a könyv erős lenyomata a közelmúlt magyar színháztörténetének, de árnyaltan megrajzolja egy megszállott alkotó portréját is. És épp ettől válik érdekessé a néző-olvasó számára, mert hogy a szakmabeliek körében kézről kézre fog járni, az biztosra vehető.

Milyen belső kényszer hatása alatt kezdett el naplót írni? Nem volt mély lelki kapcsolatban a szüleivel? Hiányzott az életéből egy igazi barát? Nem tudta kivel megosztani a titkait, tépelődéseit, legbelső gondolatait? Vagy úgy gondolta, érdekes lesz majd szembenéznie tíz-húsz-harminc évvel ezelőtti önmagával? Netán úgy érezte, ez az egyetlen módja, hogy megszabaduljon bizonyos lelki terhektől?

Egyik feltevést sem zárom ki. Ezen így még nem gondolkodtam el. A Julius Caesar napló evidens volt. Akkor kaptam rá a naplóírás ízére, vagy akkor gondoltam, hogy ezt folytatni kell. De nem folytattam. Aztán kisimult az életem, hogy úgy mondjam, normalizálódni látszott, és akkor újra kezdtem. Attól, hogy az ember leír, kiír magából ezt-azt, a feszültséget másképpen viszi tovább. És nagyon sok olyan helyzet is van, amikor bizonyos embereknek bizonyos dolgokat nem mondhat el, bár szívesen elmondaná. Valahol ki kell ereszteni ezt a gőzt.

„Még főiskolás koromban határoztam el a naplóírást” – közli a bevezetőben. De kézzel írni sosem szeretett. Két sor után megfájdul az ujja. Mi lehet az oka? Krónikus ínhüvelygyulladás?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabó G. László, Új Szó, 2018. november 12.