Betonverővel az aknamezőn (Élet és Irodalom)
(kiadvány: Hét életem)

Hét életem kétségtelenül az oral history egyik mintapéldája. De nem a Magyarországon 1989-et követően igen közkeletű, anekdotákkal fűszerezett, még a nem írók kezén is irodalmi teljesítményszámba menő történetmesélős változat. Akad benne ilyesmi is, ám inkább szabatos, fegyelmezett korkép ez, lehetőség szerint minél hűségesebb rögzítése, pontos megörökítése a mindenkor fennállónak, mintha egy nagymama azt akarná az unokája vagy a dédunokája értésére adni, miért is történt az a felmenőjével a zavaros huszadik században, ami történt. Egyes szám első személyű emlékezés, amiből szándékosan van kiszorítva az „én”.

Ennek a beszélgetőkönyvnek a főhősével, Agneša Kalinovával a kétezres évek elején szűkebb körben alkalmam volt találkozni egy ízben, londoni barátaink, Julia és Peter Sherwood, Agneša lánya és veje lakásán. Agneša Kalinová, ha jól számolom, közelebb volt már a nyolcvanhoz, mint a hetvenöthöz, a ragyogó szépségű, vidámnak, felhőtlennek és felszabadultnak ható idős asszony, ez a valóságos nagyvilági dáma nemcsak a nagyság benyomását sugározta, hanem élénk, nyitott, igazi nyugat-európai társasági lénynek is bizonyult, kommunikációs értelemben mindvégig a kis társaság abszolút középpontjában maradt. A családi tekintélyen túl valamilyen láthatatlan, nehezen érzékelhető, messziről hozott aurának is köszönhető volt ez. Tudtam róla, hogy Csehszlovákiából emigrált Nyugat-Németországba valamikor a hetvenes évek végén, Münchenben a Szabad Európa Rádió cseh és szlovák részlegénél dolgozott, visszavonulása után továbbra is a bajor fővárosban él, onnan utazik gyakran Londonba, hogy a lányát és a családját meglátogassa. A beszélgetés alatt többször is szóba hozta húsz éve elhunyt férjét, akinek a hatvanas években Magyarországon megjelent könyvét az este folyamán visszatérően említette nekünk. Kiderült, hogy nemcsak jól ért, de beszél is valamelyest magyarul, a társalgás viszont azon az egyszeri találkozás miatt oly emlékezetes estén angolul folyt.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csuhai István, Es.hu, 2018. szeptember 14. 

2018-09-14 15:43:09
„egymás szavait visszhangozzuk”
A bálna nem motívum paradigmatikus indulása után második verseskötetében Zilahi Anna az emberi érintkezés és megismerés határait, természetes és mesterséges eszközeit, lehetőségeit és...
A gyász és a vigasz könyve
Szilasi László gyászkönyve az édesanya halála után kezd íródni: a szerző minden este 18:48-kor hívta fel az édesanyját, és miután meghalt, írásban folytatta vele az immár egyirányú...
Történetek a vágyról
A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig...
Fordította: Lőrinszky Ildikó
Szembenézés a gyerekkorral
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ