Embervizsgálat irodalommal (Revizor)

„Mert a tudósi munka is, mint minden egyéb a világon, öldöklő létharcz”. MESTERHÁZI MÓNIKA RECENZIÓJA.

Az olvasók körében is népszerű, és 2016-ban az év legjobb első köteteként Margó-díjjal jutalmazott novelláskötet, a Szűz Mária jegyese után két évvel Milbacher Róbert („civilben” irodalomtörténész) regényt írt. Illetve, mint az Utószóból értesülünk, anonim kézirattal van dolgunk, az első magyar „bűnregénnyel”, mely a Kisfaludy Társaság ilyen célból kiírt pályázatára született 1867-ben, ám mivel egyedüliként futott be, az érdektelenség miatt az eredményhirdetés elmaradt, és a jelige feloldását tartalmazó borítékot (sajnálatos módon) elégették.

Hamar kiderül, hogy Milbacher regénye nem amolyan whodunit-típusú krimi, és ezzel talán bizonyos olvasóknak csalódást okozhat. Nem a cselekménye fontos, vagyis hogy Hummel József nyugalmazott városi alkapitány hogyan vizsgálja felül módszeresen egy csaknem öt évvel korábbi, 1847-es öngyilkosság esetét, és mire jut. Mint bizonyos más fiktív felügyelők esetén, sokkal fontosabb az, hogy milyen alak ez a Hummel József, miken gondolkozik, milyen atmoszférát teremt köré az író, milyen nyelven. És egyáltalán ki is nevezhető írónak.

Hummel alkapitányt – aki az első fejezetben maga is unatkozik – eleinte kicsit unjuk, mint az olyan embert, aki szigorú elvei alapján mindig mindent ugyanazzal a rendszerességgel végez. Ráadásul tekintélyelvű, a pozitív tudományokban hisz, az irodalommal szemben (a tényközlés és a hasznosság szempontjából) fenntartásai vannak. Ugyanakkor nem hiába racionális lény: épp egy ilyen logikus gondolkozású, az irracionalitástól idegenkedő, józan emberre van szükség, hogy a fiatal drámaíró, Czakó Zsigmond öngyilkosságának nyomába eredjen, és saját bűnügyi jegyzőkönyvénél kezdve, a kórboncnoki jelentésen és az öngyilkosságról szóló korabeli tanulmányon át Czakó drámái és a korabeli sajtóvisszhang elolvasásáig végigkövesse az ok-okozati összefüggéseket, és mintegy rendet vágjon a káoszban.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Mesterházi Mónika, Revizoronline.com, 2018. december 9. 

2018-12-09 18:31:53
„egymás szavait visszhangozzuk”
A bálna nem motívum paradigmatikus indulása után második verseskötetében Zilahi Anna az emberi érintkezés és megismerés határait, természetes és mesterséges eszközeit, lehetőségeit és...
A gyász és a vigasz könyve
Szilasi László gyászkönyve az édesanya halála után kezd íródni: a szerző minden este 18:48-kor hívta fel az édesanyját, és miután meghalt, írásban folytatta vele az immár egyirányú...
Történetek a vágyról
A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig...
Fordította: Lőrinszky Ildikó
Szembenézés a gyerekkorral
,,Apám egy júniusi vasárnap kora délutánján meg akarta ölni az anyámat." Ezzel a mondattal kezdődik ez a megrázó történet egy tizenkét éves lányról, és egy emlékről, amely örökös...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ