Viszont kár volna tagadni, hogy rendesen bevésődtek Millet testi tulajdonságai, igényei és cselekedetei (vagy legalábbis ezek vadul gomolygó képei) minden kíváncsi természetű (és ki ne volna az?), következésképpen a címbe emelt jelzővel azonnal elcsábított, majd azután teljességgel kielégített olvasó fejébe. Egyébként, de nem mellesleg, jótékonyan ellensúlyozza ezt a kiszámítható hatáslogikát a Magvető által egyre sűrűbben alkalmazott Hidvégi Anna nem plakátszerűen dekoratív borítóterve, amely a megelőző magyar (és számos nem magyar) kiadásokkal szemben izgalmasan elvonatkoztat a téma vizuális megjelenítésének realista hagyományától, tudniillik lemond a szerző meztelen testét ábrázoló fényképek valamelyikének receptszerűen egyértelmű afrodiziákumáról – ami történetesen, játékosan absztrakt visszafogottságával, teljességgel megfelel a tartalomjegyzékben szereplő, analitikus igényességű (Roland Barthes remek Sade-értelmezését idéző) alcímalakzatok sugallatának: 1. A mennyiség; 2. A tér; 3. A redőzött tér; 4. Részletek.

Ha végigolvassuk Catherine Millet idén újra kiadott, Catherine M. szexuá­lis élete című önéletírását, majd azután mélyen elgondolkodva rápillantunk a címre, akkor könnyen feleslegesnek, valamiféle terminologikus túlfogalmazásnak érezhetjük a „szexuális” jelzőt. Hiszen a regényes beszámoló szerint Catherine M. élete másról sem szól, mint a szexualitásról, annak korlátlan (a szerző hazájában jelentős libertinus hagyományra visszatekintő) szabadsággyakorlatáról, a testi adottságok és tulajdonságok teljes körű, technikai­lag és számszakilag egyaránt lenyűgöző léptékű kihasználásáról. A Ca­the­rine M. szexuális élete cím semmivel sem jelent többet vagy mást, mint a Catherine M. élete kifejezés. Következésképpen az utóbbi lehetséges címalakzat tartalmilag teljességgel magába foglalja az előbbi valóságosat. És persze haszontalanul pajkossá minősíti annak jelzőjét. Kicsit olyan ez a könyvcím, mintha egy komoly monográfia borítóján azt olvasnánk: Platón, a gondolkodó filozófus. Vagy: Hitler, az antiszemita náci. Vagy: Szent István, a magyarok királya.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bazsányi Sándor, Es.hu, 2018. december 14.