A Mágneshegy az idei könyvhét egyik legjobban várt kötete volt, amit a megjelenése óta az értő és méltató recenziók mellett Déry Tibor-díjjal is elismertek. A jól elkülöníthető, de több ponton is összekapcsolódó szövegekből álló regény egyedi nyelven és sajátos cselekményvezetéssel beszél többek között az értelmiségi létről, a feminizmusról, a szociológia intézményrendszeréről.

Stermeczky Zsolt Gábor: A nagytotál előnyei és hátrányai

Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényét pontosabb lenne egy olyan novelláskötetként értelmezni, ahol a történetek szereplői egészen véletlenül ismerik egymást. Talán még ennél is pontosabb lenne egy kísérleti stádiumban lévő szociológiai tanulmánykötetként olvasni.

Az olvasás során megválaszolatlan marad a kérdés, hogy formálisan mitől is tekinthető a Mágneshegy regénynek (túl persze azon, hogy a könyv így definiálja magát).Az első fejezet egyes szám első személyben megszólaló narrátora, Réka egy 2000-ben megrendezett vidéki konferencia emlékeiről mesél. A másodikban a konferencia egy másik résztvevőjének, Börönd Enikő életének néhány fontos eseményéről olvashatunk egyes szám harmadik személyű narrációban, egészen 1999-től. Bár a kronológiai töredezettséggel játszó idő- és történetkezelés szimpatikus formai húzás, néhány ponton mégis kibogozhatatlanná keveri a szálakat, és helyenként megnehezíti az olvasó dolgát, akit ez a technika arra is sarkallhat, hogy próbálja felfejteni a széthangzó részek közötti kapcsolatokat (esetenként sikertelenül).

A további tizenhárom fejezet során újabb szereplők életét ismerjük meg közelebbről (például Börönd Enikő női családtagjaiét), és még az utolsó oldalakon is csak várjuk, vajon hová és hogyan fognak kifutni a történések. A töredékesség nemcsak a fejezetek egymáshoz való viszonyában, hanem az egyes történetek felépítettségében is tetten érhető, hiszen azok középpontjában jellemzően nem egy-egy szereplő vagy esemény, hanem az ezredforduló tájékának legfontosabb szociológiai problémái állnak. Bizonyos szereplők, akik többszöri felbukkanásuknak következtében központibb figurájává válnak a könyvnek (Börönd Enikő, Réka és Bogdán Tamás), szociológusok, és mivel Mán-Várhegyi a szereplők által beszélt nyelvi regisztert is a karakterformálás és a hangulatteremtés eszközeként használja, a szociológiai beszédmód válik a könyv uralkodó hangnemévé.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Stermeczky Zsolt Gábor, Varró Annamária, Kortársonline.hu, 2018. november 19.