„A folyóban nem bízhatunk” (Art7 Művészeti Portál)
(kiadvány: 361°)

A mű nyelvezete könnyen zavarba ejtheti az olvasót, aki minduntalan úgy érezheti, erős falakba ütközik, miközben valahol mélyen mégis érintve érezheti magát. E kettősség végigkíséri a mű befogadását, valami idegen tárgyilagosság uralja a versek hangulatát, miközben, talán a témák vagy egy-egy ismerős helyszín hatására, mégis pontosan tudjuk, miért ismerős mindez.

Szálinger Balázs új verseskötete már címében egyértelművé teszi, hogy szerves folytatása kíván lenni elődjének. Nem csak elnevezésében idézi azonban ez a mű a korábbi, 360° című kötetet. Tudatos folytonosság fedezhető fel a két könyv között, mely már a külcsíny alapján is egyértelmű: a fehér színű 361° épp komplementere a korábbi, fekete borítójú kötetnek. Szálinger tudatos szerkesztését mutatja a ciklusszámok folytonossága is, az új kötetben az 5., 6., 7. és 8. ciklust olvashatjuk. A két mű azonban nem csupán láncszerűen illeszthető össze, a második könyv egyfajta tükröt tart az elődjének, s ironikus hangvételével rámutat az esetleges hangsúlyeltolódásokra is. S talán az sem véletlen, hogy a kis könyvben pont 40 költeményt találni: a költő idén ünnepelte negyvenedik születésnapját.

A kötetet első alkalommal olvasva azonnal feltűnhet, hogy az egész művet sajátságos, a 360°-étól eltérő hangulat lengi be, bár itt is jellemző marad a lírai én a magyar vidéket pásztázó tekintete. Talán csak Szálinger lehet képes rá, hogy az indusztriális táj közéleti témákat is sűrűn érintő ábrázolása során fel tudjon villantani valamiféle bizakodást, reményt.

A mű nyelvezete könnyen zavarba ejtheti az olvasót, aki minduntalan úgy érezheti, erős falakba ütközik, miközben valahol mélyen mégis érintve érezheti magát. E kettősség végigkíséri a mű befogadását, valami idegen tárgyilagosság uralja a versek hangulatát, miközben, talán a témák vagy egy-egy ismerős helyszín hatására, mégis pontosan tudjuk, miért ismerős mindez. A technika, mellyel Szálinger dolgozik, ismét egyedi: a tárgyilagos pontosságra törekvés mellett nyelvének szerves részét képezi az irónia, s épp ez, a tudományos szavak, szakkifejezések ironikus környezetbe ágyazása hozza létre azt az erőteljes bizonytalanságérzetet, mely végül eluralkodik az olvasón. Mindezek mellett kiemelendők az olyan líraibb darabok, mint a Dunavirágzás, melyhez hasonló művek látszólag meglepetésszerűen bukkannak fel a kötetben, s intim hangulatukkal egy csapásra ledöntik az imént említett falakat. Ráadásként megemlíthetjük még a folyamatos közép-európai összekacsintás gesztusát, mely szintén végig jelen van a kötetben, mégis, az objektív kifejezések hatására olyan érzésünk támadhat, mintha mi magunk lennénk az az idegen, aki kívülről próbálja megérteni ezt a sajátságos, sztyeppei összetartozást.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Mirk Klára, Art7.hu, 2019. január 21. 

2019-01-21 19:46:59
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ