Bábeli némaság (Art7.hu)

Az Aprómunka egy palotáért épp annyira műalkotás, mint használati utasítás a művészethez. Írás, olvasás, építészet és képzőművészet kerül benne egymással kölcsönhatásba: a borítón egy, a történetben szereplő – egyébként valóban létező – épületet látunk, míg a szövegben egy rajz részletes leírását olvashatjuk, a történet, pontosabban a történet elbeszélésének története pedig két író és egy építész személye köré fonódik.

Krasznahorkai László új kisregényének címe mintha magát az alkotás folyamatát akarná egyetlen szerkezetbe sűríteni: azt a rengeteg fáradságot, pepecselést, sziszifuszinak tűnő munkát, amelynek a végén mégis ott áll az eredmény, a mű – ha patetikusak akarunk lenni: a Mű. Nem véletlenül: az Aprómunka egy palotáért épp annyira műalkotás, mint használati utasítás a művészethez. Írás, olvasás, építészet és képzőművészet kerül benne egymással kölcsönhatásba: a borítón egy, a történetben szereplő – egyébként valóban létező – épületet látunk, míg a szövegben egy rajz részletes leírását olvashatjuk, a történet, pontosabban a történet elbeszélésének története pedig két író és egy építész személye köré fonódik.

A kisregény főszereplője, egyben narrátora a saját nevét következetesen kisbetűvel író herman melvill, egy szürke – vagy éppen barna, attól függően, hogy milyen öltönyt vesz föl aznap – manhattani könyvtáros, akinek egyetlen feltűnő vonása, hogy egyetlen ’e’ betű híján a közismert amerikai író névrokona. Amint azt az olvasóknak elmagyarázza, az „igazi” könyvtárosok, akiknek ő is képviselője, valójában gyűlölik az olvasókat, és legszívesebben kitiltanák őket a birodalmukból. Melvillnek azonban gyűlöletén kívül titkos terve is van: egy eszményi, örökké zárva tartó könyvtár létrehozása, amelynek a könyvtárosok nem kiárusítói, hanem palotaőrei.

Milyen is lenne egy örökké zárva tartó könyvtár? Az elbeszélő szerint a bejárás minden lehetőségét kizáró elefántcsonttorony, sőt nem csupán elefántcsonttorony, de annak is az apoteózisa, hiszen egyetlen ember sem láthatja a belsejét; befogadó nélküli, önmagában létező mű. Itt persze azonnal eszünkbe juthat a klasszikus kérdés: létezhet-e műalkotásként egy olyan könyv, amelyet soha senki nem olvas? Melvill válasza szélsőséges, a gordiuszi csomót egyetlen mozdulattal kettévágó igen: nem csupán létezhet, de valójában csak így létezhet igazán. A művészet ugyanis nem valamiféle kiegészítő, utólagos jelenlét, nem szorul ránk, befogadókra. Egyáltalán nem arra való, hogy valamiféle segítséget, netán vigasztalást – horribile dictu kikapcsolódást – nyújtson nekünk. A művészet maga a valóság, egy olyan univerzum, amely a miénkkel egyidőben létezik, és létezése csak villanásokban megtapasztalható.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Evellei Kata, Art7.hu, 2019. február 7.

2019-02-07 17:09:04
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ