2015-től 2016-ig 9 hónapot töltött New Yorkban, a New York Public Library ösztöndíjasaként. Herman Melville-ről ír regényt, a Moby Dickmegjelenését követő időszakról – áll az ösztöndíj szűkszavú ismertetőjében. Amit végül kaptunk, az több is, kevesebb is, mint amit a néhány hivatalos sor sejtetett. Elsőként A Manhattan-terv című album jelent meg Krasznahorkai szövegeivel és Ornan Rotem fekete-fehér fotóival – ebben egy New Yorkban bolyongó magyar írót, egyebek mellett a Sátántangó szerzőjét követhetjük nyomon, amint szenved a rigorózus közkönyvtári rendtől, miközben a várost járja, hogy feltérképezze a Moby Dick szerzőjének útvonalait és az ugyancsak Melville-rajongó író, Malcolm Lowry nyomait. E képzeletbeli New York-i társasághoz csapódik hozzá a 2012-ben elhunyt építész, Lebbeus Woods is. A dekoratív New York-albumot az Aprómunka egy palotáért című kisregény követte; hőse a nagy író névrokona, Hermann Melvill (két „n”-nel, „e” nélkül), a New York Public Library könyvtárosa, aki nagyon hasonló dolgokat észlel maga körül, mint A Manhattan-terv írója.

– A New York-i ösztöndíjbizottság, gondolom, elégedett volt az eredménnyel, végül is két könyvet kaptak egy helyett, ráadásul „három részeges géniusszal”, Melville-lel, Lowryval és Woodsszal a főszerepben. Vagy netán kevesellték, hogy nem egy nagy Krasznahorkai-regény született?

 – Nem, nem hiszem, hogy kevesellték, inkább sokallták, azaz szívesen lemondtak volna mindkettőről, és egymás közt feltehetően a pokolba kívánták az elégedetlen magyart. Mert a Cullman Centert illetően kritikus a hang, amellyel találkozhattak A Manhattan-tervben, s ez a kritikus hang szokatlan és udvariatlan egy vendéglátóval szemben, ami engem különben máig jobban zavar, mint őket. De nem csinálhattam másként, tudom, hogy évek óta senki nem tette szóvá az ott uralkodó állapotokat, a korábbi meghívottak legfeljebb csak tréfálkoztak a dolgon, ha már túlestek rajta, mintha lett volna valami vicces az egészben. Nem volt vicces. És ez azt is jelenti, hogy ez a két könyv sohasem született volna meg, vagy egészen biztosan nem ilyenné alakul, ha nem kerülök a kitaszítottságnak egy számomra különben már jól ismert helyzetébe. Az viszont örökre nyomasztani fog, hogy erkölcsi értelemben teljesen leszerepeltem, elvégre ez a két könyvecske utólag jelent csak meg, még ha nem történhetett volna is másként.

 – A New York Public Library egy félreeső helyisége volt 9 hónapon át a munkahelye, ide kellett nap mint nap bejárnia. Abból, amit az ottani viszonyokról ír, úgy éreztem, úgy bántak önnel, mintha az Iskola a határon növendékeit egzecíroztatnák. A lázadás szóba sem jöhetett?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Köves Gábor, Es.hu, 2019. március 8.