Játszva túlélni a gyerekkort (KULTer.hu)
(kiadvány: Játék - Harcom 3.)

Ez itt a tét. Azonban ha Karl Ove Knausgårdról, a kínosság, a szorongás és az ördögnek gyónás mesteréről van szó, biztosak lehetünk benne, hogy nem labdázás és hétvégi családi kirándulások megszépített emlékei töltik meg a bő négyszáz oldalt. Újabb – és egyre összeszedettebb – alámerülések a brutális férfiegóba a Harcom harmadik kötetében.

Mire szolgálnak az emlékek?

Arra, hogy megőrizzünk néhány jelentékeny momentumot azokról, akik fontosak nekünk? Legalábbis fontosak voltak életünk egy-egy pontján, vagy csak valamilyen módon befolyásolták a történetünket? Esetleg arra valók, hogy megőrizzük, kik voltunk életünk különböző időszakaiban, gyerekként, kamaszként, otthon, a szüleinkkel, az iskolában és iskola után az udvaron, hogy milyenek voltunk, amikor szerelmesek lettünk, amikor játszottunk, amikor gyászoltunk? Mire jó az emlékezés? Másoknak akarjuk továbbadni a történetünket? Vagy csak magunk számára formáljuk az elbeszélést mint gyurmát, mindig éppen olyanra, hogy a jelenlegi identitásunknak megfeleljen a múltunk? Bárhol is keresem a választ ezekre a kérdésekre, az ént nem tudom kikerülni.

Az emlékezés önző műfaj – ezt az állítást Knausgård önéletrajzi regényfolyama sem cáfolja meg.

Minél több darabját olvashatjuk magyar fordításban az eredetileg címek helyett csak sorszámokkal ellátott Harcomnak, annál egyértelműbbnek látszik, hogy a hatkötetes vállalkozás erre a feszültségre (is) épül.

A gyengébb második kötet után a harmadik nemcsak újra felhúzta a sorozat szintjét, a nemzetközi hájpra is érdemessé téve, de a lezárása bármelyik eddiginél erősebb. A Harcom 3. az első után megint erősen, esszéisztikusan kezd, azután bevezeti a témát: a felnőttkorban játszódó Szerelem után ismét a gyermekkorba nyúl vissza az elbeszélő, ezúttal még korábbra, mint eddig. Ezzel meg is válaszolja a kérdést, ami a második kötet olvasása közben végig a fejemben szólt: Hová lehet ezt még fokozni? Újabb életkorok bevezetésével kerüli el a csömört, amibe a folyamatosan fenntartott intenzitás is torkollik idővel; de az is lehet, hogy csupán a szerelem témája nem testhezálló számára, és ez nyomta rá a bélyeget az előző kötetre.

Rögtön a 14. oldalon leszögezi, hogy hiszen ennek a fickónak gyenge az emlékezőképessége!

A szöveg elején nem értelmezhető ez másként, mint figyelmeztetésként: a csábító önéletrajzi értelmezés nem kielégítő. Ezért is lenne felesleges és téves összefoglalnom, hogy miről szól. Ha néhány gondolat erejéig mégis maradunk a konkrét cselekmény síkján, a tétje a Harcom harmadik kötetének, és előrehaladtával a sorozatnak is: a lyukak betöltése. Visszanyúl a kisgyermekkorig, az iskola kezdetéig, hogy aztán egy szinte egyenes vonalú történetet írjon le a kamaszkorig. Eltér ez a szerkesztési elv az előző kötetekétől a linearitásában és a felnőtt narráció szinte teljes hiányában is.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: , Kulter.hu, 2019. április 25. 

2019-04-25 17:55:37
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ