Változatok az egyedire (Élet és Irodalom)

A Faustus Afrikában esszéi a kívülállás és az önazonosság – egymással összefüggő – kérdéseire keresik a választ. A „magyar” fejezet további írásai (az Ajtony Árpádról és Szerb Jánosról készült portré, illetve a Kertész Imre korai vígjátékait elemző esszé; ezeket részben az köti össze egymással, hogy a kortárs kulturális kánonokból kihullott vagy eleve bele sem került szövegekkel foglalkoznak) éppen úgy, mint a később Londoni Iskolának nevezett, részben „emigráns” festőkből álló brit művészcsoport tevékenységéről szóló rész írásai. A kötet főhőse Frank Auerbach – valamint két közeli rokona: Samuel Beckett és William Kentridge; róluk a nyitó- és a zárófejezet szól. (A Faustus Afrikában cím és a borító szintén a johannesburgi képzőművész híres színházi produkcióját idézi.) Három olyan alkotó áll tehát a középpontban, aki a saját identitásán végzett kitartó munkájával képes volt eljutni a „politikán túli szabadsághoz”, s műveivel úgy színre vinni a személyiség megalkotásának részben szükségképpen politikai természetű kérdéseit, hogy maguk a művek kívül maradjanak a közvetlen ideológiai értelmezhetőségen

Miután a szerző röviden összefoglalta, mit gondolt Siegfried Kracauer majd’ száz évvel ezelőtt a detektívregényről, és ismertette a tíz éve magyarul is elérhető esszé ítéletét a műfajról (a krimi fontos zsáner, de nem lehet köze a magaskultúrához, mert a regények nem elég egyediek, és a befejezésük óhatatlanul giccsbe hajlik), azonnal új mondatba kezd. „S valóban van – minimum – egy érv, amely zavarba ejtheti azokat, akiknek imaginárius közösségébe sorolnám magam”, ismeri el a Faustus Afrikában szerzője, s ember legyen a talpán, aki az „imaginárius közösség” hívószavára ne kettőzött érdeklődéssel olvasná tovább a mondatot, hátha ő is e képzeletbeli közösség tagjai közé tartozik, „amit pusztán azért is megtehetek, mert senkit sem hozok vele kényelmetlen helyzetbe, akiknek az elképzelt többes számához tartozók nem kedvelik a giccs szitokszóként való kezelését”, az olvasó bőszen bólogat (vagy épp dühödten rázza a fejét), „s nem feltétlen látom a drámai és jóvátehetetlen esztétikai különbséget a Casablanca remekművé avatott s számos önreflexiót felmutató giccse és Lev Kulesov Alekszandra Hohlovával közösen rendezett, Mi, uráliak című háborús realista idillje között”; és a mondatnak még mindig nincs vége. Újabb négy sorban a szerző elmagyarázza, hogy az utóbbi film milyen (világ)politikatörténeti-kulturális okok miatt válhatott mára jószerivel tökéletesen ismeretlenné a könyv megcélzott olvasói számára.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bárány Tibor, Es.hu, 2019. április 26. 

2019-04-26 16:04:40
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ