Knausgard: Alapvetően nem az életem izgat, hanem az irodalom (Könyves Blog)
(kiadvány: Élet - Harcom 4.)

Nem bántam meg semmit – mondja Karl Ove Knausgard, akinek Harcom című hatkötetes regénymostruma évek óta lázban tartja a világot. De mi érdekes van azon, ha valaki a legaprólékosabb részletességgel megírja az apjával való kapcsolatát, a szerelmeit, a gyereknevelés nyűgeit és a gyerekkor kínjait? Valójában nagyon is sok, hiszen valahol mindannyian knausgardok vagyunk, és az ő szorongásai, vágyai, örömei akár a mieink is lehetnének. Az ötvenéves Knausgard a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége – a csütörtöki pódiumbeszélgetésről ITT írtunk, a fordítójával és a szerkesztőjével ITT beszélgettünk. Már több mint nyolc év eltelt azóta, hogy Norvégiában megjelent az utolsó kötet, magyarul a negyedik, az Élet, a könyvfesztiválra időzítve jelent meg (kritikánk róla ITT olvasható). De mit gondol ennyi év távlatából a Harcom-könyvekről, mik voltak az írás legnagyobb paradoxonai, megismerhető-e az igazi KOK a könyvei alapján, és vajon ugyanekkora felhajtás lett volna körülötte, ha más címet választ? Karl Ove Knausgard-ral testvéri reakcióról, Munch képeiről és egy elhalványuló apafiguráról is beszélgettünk. 

Azt lehet tudni önről, hogy három év alatt írta meg a Harcom-sorozat hat könyvét, ami az írás szempontjából vitán felül egy megszállott időszak lehetett, de az az igazság, hogy olvasóként is eléggé addiktív a szöveg, hiszen az ember azon kapja magát, hogy még többet és többet akar belőle. Ennyi év után megvan még önben ez a fajta íráskényszer? 

Megvan, de ez már magából az írásból fakad. Az emberek sokszor teszik fel nekem azt a kérdést, hogy hogyan motiválom magam, de azt gondolom, hogy különösen egy folyamat elején kell az embernek spannolnia magát, ám egy ponton a könyv átveszi az uralmat, és az ember már mást sem akar, csak írni. Ez olyan, mint az éhség esetében: az éhes embernek nem kell motiváció ahhoz, hogy egyen. Van valami az írásban, ami nagyon izgalmas és felvillanyozó, és én magam is olyasvalamit élek át, mint az olvasó: nem tudom, hová vezet a dolog, csak folytatom. 

Rengeteg vita van arról, hogy tulajdonképpen mi is a Harcom műfaja – regény, autofikció, önéletírás? Philippe Lejeune francia esszéista az utóbbiról például azt állította, hogy egy önéletrajz megalkotásakor a szerző paktumot köt az olvasóval, amiben ígéretet tesz arra, hogy csak az életéről fog írni, semmi másról. Ha elfogadjuk Lejeune elméletét, akkor az ön esetében mit tartalmazott ez a szerződés, amikor írni kezdte a Harcomat?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kiss Orsi, Könyves.blog.hu, 2019. április 26. 

2019-04-26 17:45:42
BECKETT, SAMUEL
Samuel Beckett Watt című regénye különös olvasmány, cselekményét leírni szinte lehetetlen. Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet...
DÜRRENMATT, FRIEDRICH
Fordította: Kurdi Imre
Az öreg hölgy látogatása mesteri dramaturgiájával, tragikomikus karaktereivel és sötét humorával a 20. század szorongó életérzésének emblematikus megtestesítőjévé vált. A darab, amely első bemutatóin a...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ