Az irodalom írója – Szerb Antalról kétszer (Litera.hu)

A könyvfesztiválra jelent meg Szerb Antal Magyar irodalomtörténetének Pálfy Eszter által jegyzett, újragondozott kiadása és Havasréti József Szerb Antal-monográfiájának második, javított kiadása. – Kettős interjúnkat olvashatják. 


Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1934-ben jelent meg először Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című kötete. A 20. század eseményeinek ismeretében nem különösebben meglepő, hogy a könyvet 1943-ban kitiltották az iskolai könyvtárakból, később pedig, az ötvenes évektől kezdve, amikor kész csoda volt, hogy a „szellemtörténész” Szerb Antal művei egyáltalán megjelenhettek, azokat csak meghúzva adták ki.Egész fejezetek hiányoztak a könyvek végén: „A kilencszáztízes évek” című fejezettől kezdődő rész a Magyar Irodalomtörténetben (1934), illetve a „Mai orosz irodalom”, s a „Függelék: A kisebb európai irodalmak” A világirodalom történetében (1941). Melyek a legfőbb pontok a rendszerváltás után megjelent, újabb, helyreállított kiadásokban, ahol a szöveg kétségesnek mondható?

Pálfy Eszter: A rendszerváltás utáni kiadások a hiányzó nagyobb egységeket valóban visszaillesztették az irodalomtörténetek szövegébe. A Magyar irodalomtörténet esetében ez a visszaillesztett rész A mai irodalom című fejezet utolsó része, Az utódállamok magyar irodalma című volt, amelyben Szerb leghosszabban korának erdélyi irodalmáról beszél. A rendszerváltás utáni kiadások Szerb Antalné szöveggondozásában jelentek meg, s szemmel láthatóan a marxista kiadások szövege alapján készültek. Ami tulajdonképpen logikus is: a Kádár-korszak kiadásai már modernizálták a helyesírást, valamint javítottak számos tévesztést a szövegben, jórészt születési és halálozási évszámokat. Már-már komikus is ez a történet, a szöveggondozás jó része tulajdonképpen már a szöveg megjelenése óta a Szerb által vétett tárgyi pontatlanságok korrigálásáról szól: az 1934-es első kiadás után az 1935-ös második kiadásban Szerb maga javít ki tévedéseket, amelyekre könyvének bírálói előszeretettel hívták fel figyelmét, a marxista kiadások folytatták a munkát (végső soron a cenzúrázás előfeltétele a szoros szövegolvasás), az új kiadást most pedig én próbáltam pontosabbá tenni. A legtöbb tennivaló az idézetekkel volt: Szerb meglehetősen pontatlanul közölt részleteket a tárgyalt irodalmi művekből. Úgyhogy visszakerestem minden szöveget, és a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb szövegváltozatok alapján javítottam Szerb idézeteit. De voltak drasztikus beavatkozásaim is a szöveggondozás során: meg kellett rövidítenem például Veresmarti Mihály életét, aki az utóbbi évtizedek összes kiadása szerint 118 évet élt; mostantól már csak hetvenhármat.

Milyen mértékben beszélhetünk nyomdahibákról, s mi az, amit cenzúrának, tudatos beavatkozásnak nevezhetünk? Említenél néhány példát a kisebb, mégis lényeges változtatásokra?

A Szerb Antalné által jegyzett kiadások nem vetették össze részletesen, mondatról mondatra az 1935-ös, Szerb által utoljára javított kiadást a szocializmus-korabeli szövegváltozatokkal, így néhány, a cenzúra által törölt szövegrész nem került vissza rendszerváltás utáni kiadásokba sem – ez valószínűleg véletlenül alakult így. Így maradt ki eddig például az a bekezdés a bevezetőből, amelyben Szerb arról ír, hogy a magyar kultúra úgy született, hogy Szent István a kereszténység által Európához csatolta, s hogy ez a nyugati orientáció a magyarságot úrrá tette szomszédjai, a környező szláv népek felett. Vagy amikor Szerb Ady szocializmusáról ír: „Szocializmusa sosem volt doktriner szocializmus, és a marxi tanok internacionalizmusa nem érdekelte”. A marxista kiadások ennek a mondatnak a második felét elegánsan eltávolították, s ez a félmondat sem került vissza a szövegbe eddig. Ehhez hasonló példák vannak még.

A nyomdahibák pedig azért fontosak, mert valójában azok öröklődése árulja el, hogy a Szerb Antalné-féle kiadások a marxista változat alapján készültek, s nem az 1935-ös szöveg alapján. Ezek sokszor kifejezetten szórakoztatók: az elmúlt évtizedek kiadásaiban például Gyergyai Albert Árgilus királyfijában egy sánta ember helyett a Sátán szerepelt, Kazinczy nem poétai levelet írt Vitkovics Mihálynak, hanem postait, vagy Mikes Törökországi leveleinek legjobb kiadása nem Miklós Ferencé, hanem Miklós Ferencné.

A világirodalom története bevezetőjében maga Szerb Antal írja, hogy: „Könyvemben ötven év múlva az lesz érdekes, ami addigra elavul benne, az, ami a mai felfogásra jellemző.” Szerb Antal megítélése akár ellentmondásosnak is nevezhető: egyrészt rendkívül népszerű szerző, akinek számos idegen nyelvre fordítják le a műveit, másrészt vannak, akik tudósként vagy íróként nem veszik egészen komolyan. Olvasói viszont vannak – az irodalomtörténeteinek is. Hogyan vélekedsz az egyik legszellemesebb magyar író által írt Magyar irodalomtörténetről, s annak időtállóságáról?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Szűcs Balázs Péter, Litera.hu, 2019. május 8. 

2019-05-08 13:04:03
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ