„Ha nem tudok többé írni, nem akarok élni sem” – Winkler Nóra beszélgetése Takács Zsuzsa író-költővel (WMN)

Vajon születhet-e harmóniából művészet? És kétségbeesésből katarzis? Érvényes-e a különbség női és férfi író között? Hány diktatúrát élhet túl egy ember? Létezik-e halál utáni jóvátétel? Mi történik a költővel, amikor álmából fölébreszti tizennégy verssor? Gyógyítja-e a szerelmi bánatot az írott szó? Minden mondatában érték ez a beszélgetés Takács Zsuzsa Aegon-díjas költő, író és Winkler Nóra riporter között. Hálásak vagyunk, hogy olvashatjuk. Annál is inkább, mert – amint Zsuzsa mondja – nem a szerzőé az utolsó szó, hanem az olvasóé. 

 

Winkler Nóra/WMN: Ez a szép, komoly kötet, amit a zsűri az év legfontosabb könyvének tart és Aegon-díjjal jutalmazott, tulajdonképpen a teljes, hosszú életmű. Ilyenkor – ha van is két szuper szerkesztő – ez azzal jár, hogy az ember mindenét újraolvassa. Ez milyen? Olyan, mint visszanézni a családi fotóalbumot? Ott sokszor érezzük, ha tehetnénk, inkább átfésülnénk a frufrunkat, és az akkor csinosnak hitt sapkánkat lerángatnánk. Ilyesmi a viszony a régi szövegekhez?

Takács Zsuzsa: Igyekszem kritikus szemmel olvasni önmagamat, mintha idegen szöveget tartanék a kezemben, van, hogy végigolvasom és lenyűgöz, van, hogy kétségbeesve hagyom abba az olvasást. A gyűjteményes kötettel azonban megértőbb vagyok.

Minden vallomásos irodalom napló. Végül is nem mondhatok nemet az egész életemre.

Ajándék ennek a verses életműnek a megjelenése, ajándék a szerkesztőimtől, Szalagyi Csillától és Schmall Alexától, ajándék a kiadótól. Ajándék az égiektől, hogy most jelent meg, és nem 2004-ben, amikor az akkorra elkészült eredeti összes kéziratát kézbe vettem, és megkértem a kiadó igazgatóját, hogy ne adja ki. A Vak Remény megjelenésének most jött el az ideje, benne van a két legutóbbi verseskötet, a Test imádása és a Tiltott nyelv, és a tavalyra elkészült harmadik, a címadó Vak Remény.  

W. N./WMN: Sokat megyünk vissza időben a versekben – milyen volt a gyerekkora, milyen események formálták?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Winkler Nóra, Wmn.hu, 2019. július 7.  

2019-07-07 15:15:20
Apa és fia közös története
Kardos András ebben a könyvben apjának, a száz éve született Pándi Pál irodalomtörténésznek állít emléket. A sok műfajú kötet gerincét az apjához írt hatvan (fiktív) levele alkotja:...
Egy sosem fakuló klasszikus
Sosem fakuló regényében Kosztolányi Dezső a poros bácskai kisváros szürkülő életeit éles fénybe helyezve tárja elénk. Az öregedő házaspár féltett kincse, csúnya, vénecske lányuk,...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ