Egy ajtó becsukódik (Kulter)

Egy ajtó becsukódik – egy másik kinyílik. Jó esetben. De nem föltétlenül. Jobban kéne vigyázni az ajtóinkkal? Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas elolvasása után ragadtattam magam a fenti okoskodásra, és ha a történetek liftjeire, levegőtlen lépcsőházaira, tapétázott lakódobozaira (lakásbelsőire) és állatkerti ketreceire visszagondolok, még légszomjam is támad.

Pedig a Fehér farkas novellái maguk nem hajlamosítanak klausztrofóbiára.

A terei igen, hőseinek nézőpontja is, ám elbeszélői (a kívülálló, semleges narrátorok s az énelbeszélők is) képesek levegőssé tenni a szövegvilágot, tágítani a perspektívákon azáltal, hogy a megértés, sőt, a megértetés szándékával fűzik történetté, alkalmanként sorseseménnyé az élethelyzetek leírását. Ez az intenció mindig kinyitja a már-már bezáruló mikrovilágokat.

Nyilvánvaló például, hogy a kötet utolsó novellájában, a Tükörben egy 17. századi festő, Jan Kupetzky értelmezi, magyarázza a vele történteket. Védőbeszédben bizonygatja, hogy nem beteg, nem tébolyodott, s elmondja, mi vezethette feleségét és szolgálóját erre a feltevésre, s miért is hagyta el felesége valójában (gyermekükkel és ingóságaik java részével). A kötet tizenegyedik novellája, A bal oldali szék szintén vallomás. Ez nem a nyilvánosságnak, hanem egy bizalmas barátnak szól, és a 21. században hangzik el, szlenges szóhasználatából ítélve élőszóban. Kemoterápiás kezeléséről számol be egy fiatal férfi, s mérlegeli a lehetőségeket. Önáltató módon vagy – mondjam inkább nagyobb empátiával, hisz Tóth Krisztina szellemiségéhez az áll közelebb – egészséges önféltéssel beszél a maga betegségéről, csontvelőrákjáról. Állapotát más betegekéhez méri, az egészségesek köre viszonyítási alapként szóba sem jöhet. Akkor túl keserű lenne az összegzés, talán el sem mondható. Görcsös hallgatás állna a beszéd helyébe, mint ahogy a Hírhozó megfáradt, megőszült, hajdan csoda szép Annája is csak hallgat, mikor barátnőjével, élete nagy szerelmének (egyúttal rafinált átverésének) szemtanújával huszonhét év után újra találkozik. A barátnő így számol be erről: „Áll a villamosmegállóban a szélben, néz rám, de nem szól, néz, néz megátalkodottan, mint egy hosszú futásban megnémult és megöregedett hírhozó” (121.).

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Domján Edit, Kulter.hu, 2019. július 18.

2019-07-18 14:10:40
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ