A titkok belülről rágják szét a lelkeket (Könyves Blog)

Minden lakás másik történet, minden tér őrzi a múltbeli események lenyomatát a falai között. Erre ébreszt rá Tóth Krisztina új novelláskötete, a Fehér farkas, amely olyan, mintha idegenek otthonaiba nyitnánk be sorra, hogy kiolvassuk az élettörténetüket az ott talált állapotokból. Hétköznapi tárgyakból, hangokból, szagokból, apró részletekből áll össze az a kép, amelyet kapunk. Traumák, sebek és veszteségek buknak a felszínre, és közben azon érjük magunkat, hogy többet árul el rólunk, amit ezek alapján másokról gondolunk, mint azokról, akiknek a magánéletébe betörtünk. 

Tóth Krisztina már eddigi novellásköteteivel is bizonyította, hogy a társadalommal és az emberi viszonyokkal kapcsolatos megfigyelései tűpontosak, a beleérző képessége pedig egészen rendkívüli. A Fehér farkas esetében is ez a novellák két fő mozgatórugója: szereplői folyamatosan figyelik a körülöttük lévő embereket és helyszíneket, és szüntelenül találgatnak, kombinálnak, történeteket kreálnak a fejükben, miközben idegenek helyzetébe képzelik bele magukat. Mások életében azonban óhatatlanul tükröződik a sajátjuk, a vélt vagy valós veszteségek, amelyeknek tanúi, belőlük is előhívják a múltbeli sebeket.

„Kilépek én is az utcára, a világba, átmegyek busszal egy másik kerületbe. A külső helyszínváltoztatás azonban nincs szinkronban a belsővel, a gondolataim a lépcsőházban rekednek, a kopott bejárati kapu mögött. Föl-le liftezik a fejemben az ismeretlen nő egész álló nap. Délben egy kanalat szopogatok, a fémes ízről megint eszembe jut a sírás, és az ebédlő uszodazsongásában azt latolgatom, hogy ki lehetett a hang tulajdonosa. Hogy mi történhetett vele. Eszembe jut a nap, amikor huszonöt évvel ezelőtt elhagytak.”

A novellák középpontjában ezúttal a szűk életterek állnak: a lakások, a liftek, a sötét lépcsőházak, az állatkerti ketrecek, vagy az út szélén lerobbant autók, amelyek mind hétköznapi helyszínek, mégis lappangó titkokat, lefojtott érzelmeket őriznek. A történetek elbeszélői a maguk módján mind be vannak szorulva, nemcsak ezekbe a nyomasztó terekbe, hanem a saját fejükbe is. Magányosak, mert másokhoz csak gondolati szinten képesek kapcsolódni, míg a valóságban idegenekkel vannak körbe véve, és őket magukat sem ismeri senki teljes valójában. A kapcsolódás hiánya jó táptalaj a feldolgozatlan traumáknak és az évtizedeken át leplezett titkoknak. Elhallgatott abúzustörténetek, szőnyeg alá söpört bűnök, elveszített gyermekek és rejtett viszonyok lappanganak a múltban.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Konyves.blog.hu, 2019. július 23.

 

2019-07-23 14:36:32
Hirvonen, Elina
Fordította: Szécsi Noémi
,,Amikor egy csendes diák bejön az iskolába, fegyverrel a kabátja alatt, és lelövi tíz osztálytársát, mindenkinek az áldozatok szüleire kell gondolnia. Milyen szörnyű lenne az egyiküknek lenni. Milyen...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Závada Pál
Závada Pál új könyvének hősei az ország legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Műveknek az örökösei - a gazdasági, politikai és szellemi élet ismert szereplői és magánemberek, barátok és vetélytársak,...
Schein Gábor
Az újrakezdés regénye
Kiefer, a magányos és elszigetelt kisvárosi számtantanár fokozatosan kénytelen rádöbbenni arra, hogy addigi élete és hivatása tarthatatlan és értelmetlen. Mindezt jegyzeteiben akkurátus pontossággal rögzíti...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ