„Mert akkor mire való a kitárt kapuival a bánya, ha most habozok a tárna mélyén szövétneket gyújtani!” — kiált föl Bodor Ádám idei kötetének, a Sehol kezdőnovellájának elbeszélője. (9) Nem a szerző korábbi írásaiban oly gyakran feltűnő fizikai munkáról van azonban szó: A Matterhorn mormotáiban a bányászati metaforika a múltban való kutakodással, a narrátor saját egykori identitásának feltárásával kapcsolódik össze. Az identitás, az egyes emberek kilétének és hovatartozásának feltérképezése központi témája lesz a kötet további szövegeinek is, de ezekben már nem a — végig első személyű, homodiegetikus — elbeszélő személyét érinti, hanem azokét, akik az ő életterébe belépnek vagy abból távoznak. Ilyen belépés vagy távozás pedig minden szövegben történik, ezzel is szervesülve az eddigi Bodor-írások motívumrendszerébe.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gregor Lilla, Műút, 2019. október 15.