A börtön nem alibi (Népszava)
A szerencse lánya, mint önmagát nevezi? Vorkuta az északi sarkkörön túl fekszik, a tél szeptembertől júniusig tart, a szörnyű hideg, a megerőltető fizikai munka és a lelki stressz aláássa Karig Sára egészségét, vészesen lefogy, súlyos műtéteken esik át, haza már gyakorlatilag rokkantan érkezik. Senki sem csodálkozhatna tehát, ha hátralévő életében szívből gyűlölne bármit, ami a szovjet rendszerre, az oroszokra emlékeztetné. Ilyesmi azonban roppant távol áll tőle: az oroszokra egy rossz szava sincs, fejtegetéseiben megértéssel övezi őket, a nyelvüket és kultúrájukat pedig kifejezetten szereti. Néha úgy beszél a lágeréveiről, mintha a sorstól kapott volna egy különös lehetőséget egyedülálló tapasztalatok szerzésére. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Balogh Ernő, Népszava, 2020. január 4.
2020-01-04 15:59:24
|
 |
|
|
A filozófus eddig ismeretlen arca
Ancsel Éva, a neves filozófus, legendás tanáregyéniség 1989-1990-ben magnóra mondta az életét lányának, Gimes Katalinnak. A beszélgetések rendszertelenül folytak, s céljukról - mintegy...
|
|
|
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
|
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|
