Marcel Beyer: Kaltenburg (Ekultura.hu)
„Hihetetlen komótossággal, ám ugyanakkor kivételes precizitással bomlanak ki előttünk az emlékképek a gomolygó ködből, sokszor látszólag a narrátorunk akarata ellenére. Eleinte semmi más, tényleg csak egy-egy villanás, apró momentum, azonban ezek később egyre bővülnek, összekapcsolódnak, értelmet nyernek vagy értelmüket veszítik a folyamatosan előkerülő újabb információk tükrében, és az ember néha (sokszor) tényleg nem tudja, hogy hol járunk, és a leírtakból mi igazán fontos (de ne aggódjunk, ezzel az elbeszélőnk is így van).” […] A teljes cikk itt olvasható » Forrás: Bak Róbert, Ekultura.hu, 2020. április 1. 2020-04-01 15:30:30
|
 |
|
|
A filozófus eddig ismeretlen arca
Ancsel Éva, a neves filozófus, legendás tanáregyéniség 1989-1990-ben magnóra mondta az életét lányának, Gimes Katalinnak. A beszélgetések rendszertelenül folytak, s céljukról - mintegy...
|
|
|
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
|
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|
